Téma
Búcsú az élettől idézetek
-
Ahogyan én küszködtem, mások is küszködni fognak, és az emberek még sok ideig ugyanazt a holdat és napot fogják ismerni, és ugyanazokat a csillagokat nézik, és hozzánk hasonlóan az elhunytak szemét fogják bennük látni. Én már kimostam és rendbe tettem a rongyokat, amelyeket a holttestem alatt akarok érezni. Kél és nyugszik a nap, múlik az idő, és a szél hordta homok belepi a bárkámat, de én úgy halok meg, ahogy vagyok, állva, a kis kertemben, micsoda öröm...
-
Ugyanúgy, mint a színházban, ahol a lámpaláz megszûnik, amikor elhangzik a színre lépésedet megelőző utolsó mondat, mert tudod, hogy most a te pillanatod érkezett el, most te lépsz a reflektorok fénykörébe, és ezt már semmi sem akadályozhatja meg, a nevem elhangzásakor egyszerre minden félelem elszállt belőlem. Már nem éreztem semmit. A testem merev, kemény fadeszka volt, amelyről visszapattant a bíró minden puskagolyója. Gulbahar Haitivaji
-
Talán jobb, ha csak akkor nézünk szembe a halállal, amikor eljön az ideje, és akkor is csak addig, amíg összhangba kerülünk vele. Utána folytatódik a megszokott élet. Ismeritek a híres történetet Konradinról, az utolsó Hohenstauf-uralkodó hûséges alattvalójáról? Amikor Olaszországban fogságba esett a királlyal együtt, egy várba zárták, és egy fogolytársával gyakran sakkozott. Az egyik parti közben megjelent egy követ, aki közölte vele: " Egy óra múlva ki fognak végezni". Tudjátok, mit válaszolt? "Játszunk tovább." Nem is kell mást tenni, ha él az ember, mint élni. Bert Hellinger