Téma
Bűn idézetek
-
- Mondd, tényleg megbocsátottad azt a régi vétkem? (...) - Még akkor, a tóparti stégen megbocsátottam, csak még nem voltam tisztában vele. Micsoda önfejû kis liba voltam! Tudod mit, legjobb, ha mindent bevallok: az az igazság, hogy azóta is sajnálom, hogy akkor nem ezt tettem. - Pompás barátok leszünk. (...) Hiszen annak születtünk. Épp eleget küzdöttél a sors rendelése ellen. Lucy Maud Montgomery
-
Még Jézus Krisztusnak legközvetlenebb földi képviselője, a római pápa sem léphet az oltárhoz anélkül, hogy mellét verve háromszor ne kellene mondania: mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa, vétkeztem, vétkeztem, ó, sokat vétkeztem. Mennyivel inkább kell hát nekünk siratnunk hibáinkat és meggyőződéssel mondanunk: Mi Atyánk, ki vagy mennyekben, bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétetteknek! Désiré-Joseph Mercier
-
Minden egyes államnak el kell döntenie, hogy egy személy retardált vagy sem. Azaz egy gyilkos életfogytiglant kaphat Maine-ben, ahol retardáltként kezelik, de gázkamrát kap Iowa-ban, ahol elég normális ahhoz, hogy meghaljon. Ugyanaz a fickó, ugyanaz a probléma, ugyanaz a bûncselekmény, két ellentétes végzet, attól függően, melyik láthatatlan országhatárt lépte át. Bûnös vagy ártatlan, fenébe! Egyesek ép identitása most geometriai kérdés.
-
Szókratésszel mérget itattak, a mi Urunkat Jézus Krisztust pedig keresztre feszítették! Ez az utóbbi időben már nem megy olyan könnyen; de egy erőszakos emberből, vagy egy gonosz, bikanyakú csuhásból szentet csinálni, s egy derék fickóból, csak azért, mert fejjel magasabb volt nálunk, hazajáró lelket és éjféli kísértetet - ez még mindennapos dolog. Theodor Storm
-
Érdekes, hogy a piacon megvizsgálják a tej, a hús hamis-e vagy jó, de hogy milyen romlott szellemi táplálékkal mérgezik az embereket, azzal senki nem törődik. Fel kellene állítani egy szellemi köztisztasági hivatalt, amely megvizsgálja, ki bûnös abban, hogy egy film vagy színház megbüdösödhet. Lengyel Menyhért
-
Egy rövid ideig egy kis angliai plébánián szolgáltam. Minden vasárnapi mise után láttam, hogy egy fiú vár hátul a templomban. Aztán egy napon a fiú bevallotta nekem, hogy a kutyáját agyonverte egy lapáttal. Azt mondta, hogy a kutya megharapta a csecsemő húga arcát és meg kellett őt védenie. És azt akarta tudni, hogy ő ezért a pokolba kerül-e? Mondtam neki, hogy Isten meg fogja érteni és megbocsát neki, amennyiben sajnálja. De a fiút nem érdekelte a megbocsátás. Csak attól félt, ha a pokolba jut, akkor a kutya is ott lesz, és várja őt.