Téma
Csalódás idézetek
-
Az élet az elszalasztott lehetőségek láncolata. (...) Az ember csak ámul és bámul, amikor elviharzik mellette a lehetőség, pedig talán csak a kezét kellene kinyújtania és nyakon ragadnia, de valahogy ezt mégsem teszi meg. Csak ül és bámul, tehetetlenül, tétlenül, elkeseredetten. De ez még mindig semmi! Olykor az is megesik, hogy a boldogság az ölébe hull, s akkor rémül meg csak igazán: most mit kezdjen vele?
-
A múlt történéseit, a kisebbeket és a nagyobbakat, a szépeket és a rusnyákat, a nevetéseket, az érintéseket előbb vagy utóbb mind elfújja a szél, feledésre, halálra, kiszáradásra ítéltetnek, ám csak és egyedül azért, mert senki sem emlékszik már, senki sem gondol rájuk, senki sem őrzi meg őket, s ezáltal bármi, amit átéltünk, lassanként semmivé válik, még levegővé sem; ez nagyon fájdalmas dolog, iszonyú pazarlás, amitől céltalannak érzi magát az ember. Jón Kalman Stefánsson
-
A férfi sorsa maga a nő, akiért folytonosan meg kell küzdenie, akit - pénzzel, kedvességgel, teljesítménnyel - folytonosan elégedetté kell tennie, és kudarcnak éli meg, gyengíti az önbecsülését, ha bármelyik nem sikerül. Márpedig örökösen senki sem tud egyformán teljesíteni. Furcsa, de ezt éppen inkább a nők fogadják el, míg a férfiak a legkisebb kudarctól is kétségbeesnek.
-
A csalódás be nem vált fösvénység. Nem egyéb, mint alacsonylelkûség, hiszem miért szûnne meg az, amit eddig szerettél valakiben, ha olyasmit fedezel fel benne, amit nem szeretsz? Csakhogy te azonnal rabszolgáddá változtatod azt, akit szeretsz, vagy aki téged szeret, aztán, ha nem hajlandó vállalni e rabszolgaság terheit, elítéled. Antoine de Saint-Exupéry