Téma
Csillagászat idézetek
-
Lehet keserûen vagy lemondóan gondolni a halálra, és minden lehetséges intézkedést megtenni annak későbbre halasztására. Vagy, ami reálisabb, gondolhatunk az életre úgy is, mint a személyes nemlét örökkévalóságának megszakítására, és megragadhatjuk, mint egy röpke ideig adott lehetőséget arra, hogy kölcsönhatásba lépjünk a minket körülvevő élő, mindig meglepő világgal és megfigyeljük. Barbara Ehrenreich
-
Az egyre több feladatot átvevő robotok és szoftverek világában az ember csak akkor érezheti biztonságban a munkahelyét, ha az nem monoton és egyszerû, hanem változatos, összetett, egyedi gondolkodást vagy kreativitást kívánó munkavégzésre épül. Ezért ha most nem ilyen munkát végzünk, és még több évtizeden keresztül szeretnénk biztonságban tudni a megélhetésünket, egyre inkább ilyen munkakörök felé kell elmozdulnunk. Dorosz Dávid
-
A világban jelenleg béke honol, de az, hogy nukleáris elrettentéssel próbáljuk megőrizni a békét, olyan, mintha kötéltáncot járnánk a pokol tüzei felett. Bármelyik pillanatban kitörhet a totális atomháború, és a két dinoszaurusz-nagyhatalom nukleáris arzenálja akár százszor is képes lenne minden életet elpusztítani a Földön. Cixin Liu
-
A jóindulat legyőzhetetlen, ha őszinte, ha nincs benne gúny vagy póz. Mert mit árthat neked még a legerőszakosabb ember is, ha mindvégig jóindulatú vagy vele, és - ha úgy hozza az alkalom - szelíden figyelmezteted, és ha éppen akkor, amikor valami gonoszat forral ellened, nyugodtan így inted jobb belátásra: "Nem, gyermekem, másra születtünk. Nem nekem, hanem magadnak ártasz, gyermek." Marcus Aurelius
-
Az, hogy milyen jövőre számítasz, a múlttal kapcsolatos gondolataidból fakad. A jövőd olyan lesz, mint a múltad, ha továbbra is olyanok a gondolataid, mint amelyek a múltadat teremtették. Ha megváltoztatod a gondolataidat a múltról, akkor megváltoznak a gondolataid a jövőről is, és ezzel jobb jövőt teremtesz. A jövőd egy történet, amelyet te teremtettél, akárcsak a múltad.
-
A válságos pillanatokban az ember sohasem valamilyen külső ellenség, hanem mindig a saját teste ellen harcol. (...) Így van ez, értette meg, minden hősiesnek vagy tragikusnak látszó helyzetben. A csatatéren, a kínzókamrában, a süllyedő hajón az ember mindig elfelejti azokat a célokat, amelyekért küzdött, mert a teste akkorára növekszik, hogy betölti a világegyetemet; s még ha nem bénítja is meg a félelem, ha nem üvölt is a fájdalomtól, az élet minden pillanatban küzdelem az éhség, a hideg, az álmatlanság, a gyomorsav vagy a fogfájás ellen. George Orwell
-
Örömöt lelnél egy melódiában? Örömöt lelnél egy szimfóniában? Ne ragadj meg a zene néhány taktusánál. Ne ragadj meg egy pár hangnál. Hagyd őket tovaszállni, hagyd őket tovafolyni. A szimfónia teljes élvezete abban rejlik, készen vagy-e hagyni, hogy a hangok elszálljanak. Ezzel szemben, ha valamely taktus megragadná a fantáziádat, és azt kiáltanád a zenekarnak: "ezt játsszátok újra meg újra meg újra", akkor ez többé már nem lenne szimfónia. Anthony de Mello