Csillagászat idézetek

Azt mondjuk: a csodák világa lejárt. Azt mondjuk: nincsen Isten, és puszta véletlenség szülte és kormányozza a világot. Bizony mondom: soha nem látódott még annyi csoda a világon, mint attól az időtől kezdve, amikor az emberi szem a természetre fordul. Gárdonyi Géza

A kozmosz bennünk él. Csillagok anyagából vagyunk. Az univerzum általunk ismeri magát. Carl Sagan

Az ember helye a történelemben nem más, mint - egy hely, egyetlen pont egy végtelen univerzumban, egy ékszer, amely mindegy, milyen ragyogóan fényezett, végül el fog veszni a kincsek tárházában. Homokszemként a homokórában. Michael Dobbs

- Amikor az ember először lépi át az író szellemvilágának küszöbét, amikor az ember először vet pillantást... - Igen, az ember úgy érzi magát... - Mint a csillagvizsgáló (...). - Amikor egy új bolygó jelenik meg a távcsöve látóterében. Pelham Grenville Wodehouse

Mielőtt az ember felfedezte az ûrt, a holdat és a bolygókat, azt hitte, hogy a mennyország hatalmas istenek otthona és területe, akiknek hatalma nem csak az égboltra terjed ki, hanem az ember földi sorsára is, hogy a hatalmas háborúzó istenségek panteonjában keresendő az emberi élet, múlt és jövő oka. Az isteneknek emlékmûveket emeltek a földön és a mennyekben, de az ember új istenségre és vallásokra cserélte a régieket, amelyek nem kínáltak biztosabb válaszokat, mint a görög, római vagy egyiptomi őseink által imádott istenek, és mi kiválasztottuk hatalmas és jóindulatú isteneinket és bizonyosságot találtunk a tudományokban. Mind hiszünk és várunk egy jelre, egy felfedezésre. Szemünket az ég felé fordítjuk és készen állunk arra, hogy elfogadjuk a hihetetlent, hogy megtaláljuk sorsunkat a csillagokban. De hogyan nézzünk, hogy lássunk is? Régi vagy új szemmel?

Az embernek meg kell tanulnia, hogy úgy figyelje önmagát, ahogy a csillagászok figyelik az eget és a csillagokat.

Semmik vagyunk ebben a végtelenségben, annak ellenére, hogy azt hisszük, mindenek vagyunk. Az ember nem a világmindenség középpontja, hanem mindössze egy csöppnyi csillagpor. Claude Allegre

Vannak az életben pillanatok, mikor tökéletesen értjük a lehető legnagyobb összefüggéseket is. Értjük és érezzük a csillagokat alkotó erőt, a világ és az abban élő emberek közti valódi kapcsolatokat. Ám ez csak ritkán és legtöbbször csupán néhány pillanatig tart. Néha messzire kell ehhez menni, néha viszont itt van, egészen közel hozzánk a helyszín, ahol megnyílnak a csodák. Ám valójában, ha megvizsgáljuk, önmagunkban találhatjuk a kulcsot, nem földrajzi tájakon.

Mi, akik az Univerzum gyermekei vagyunk - a csillagok életre kelt pora -, el tudunk töprengeni ugyanennek az Univerzumnak a természetéről, olyannyira, hogy olykor az azt mûködtető törvényekbe is bepillanthatunk. Rejtély, miként kapcsolódunk ilyen kozmikus dimenziókba. Ez a kapcsolat azonban vitán felül létezik. Mit jelent mindez? Mi az Ember, ha ekkora kegy részesei vagyunk? Nem hiszem, hogy létünk a Világegyetemben a vaksors szeszélye, a történelem véletlene, semmi kis zörej lenne a nagy kozmikus drámában. Ehhez túlontúl is belekeveredtünk a dolgokba. Meglehet, maga a Homo sapiens faj fizikai léte valóban mit sem számít kozmikus méretekben, az azonban, hogy a Világegyetem egy bolygóján tudatos szervezetek élnek, feltétlenül meghatározó jelentőségû tény. A tudatos lények révén a Világegyetem öntudatra tett szert. Ez pedig csöppet sem elha­nyagolható körülmény, nem céltalan, értelmetlen erők jelentéktelen mellékterméke. Nekünk valóban itt a helyünk. Paul Davies

Csillagok tengerében élünk. Az emberek a Földön túlra, a Tejútra tekintenek, és megfeledkeznek arról, hogy egy kis bolygón állnak. Ez a galaktika, ahol vagyunk, a mindenség jelentéktelen része.

Egyes tudósok szerint a természetben könnyen válhat egy állat olyan értelmessé, hogy eszközöket használjon, hogy hasznosítsa a környezetét, de az az ugrás, amikor az eget csodálva a kozmosz titkait kutatja, magáról kezd elmélkedni vagy a saját helyét próbálja behatárolni a világban, csak egy merő véletlen volt az emberiség történetében.

Ha annyit mondunk, hogy a sok milliárd látható csillag csak a Tejútrendszer egy részlete, és hogy további sok milliárd tejútrendszer van a sajátunkon túl, még nem sikerült megfelelően érzékeltetnünk a világegyetem méretét. Ahogy az emberi szemnek sem kellett megtanulnia a rádióhullámokat is érzékelni a túlélésünk érdekében, talán a tudatunk sem arra termett, hogy fel bírjuk fogni azokat a számokat, amelyekkel a csillagászok újabban foglalkoznak. Ahogy egyes kultúrák számfogalma kimerül az "egy, kettő, három, sok" sorozatban, jellemzően mindenki, ha egyáltalán belegondol az univerzum hatalmasságába, elintézi annyival, hogy "Föld, bolygók, Nap, messzi".

A tengerész kikötőből kikötőbe tart, és a végtelennel utazik. A tengerész ismeri a csillagok járását, ezért bárhol jár a világban, az égre tekint és kiolvassa helyét a térképen.

Lehet-e megrázóbb élmény, mint 250 cm-es teleszkópon át egy másik galaxisra pillantani, százmillió éves kövületet vagy ötszázezer éves kőszerszámot tartani a kezünkben, megállni egy olyan hatalmas tér-idő szakadék előtt, mint a Grand Canyon, vagy meghallgatni egy tudóst, aki hunyorgás nélkül farkasszemet nézett az univerzum keletkezésével? Ez a tudomány szent mélysége. Michael Shermer

Nincs se jó, se rossz oka annak, hogy élünk vagy meghalunk. Szokj hozzá. Millió galaxis, százmillió csillag, és az egyiken egy kis folt, egy pillanatra. Ezek vagyunk mi. Elveszve az ûrben.

A csoda egy kivétel a törvények alól, ezért ahol nincsenek törvények, ott kivételek, azaz csodák sem létezhetnek. Albert Einstein

A csillagjóslással egyenértékû annak a találgatása, ki miért lett olyan, amilyen. Szendi Gábor

Sajnálatos módon a felvilágosodás forradalma megtorpant a természettudományok kapuinál, soha nem érte el azt a területet, amely pedig ma már egyre fontosabbá válik, nevezetesen az egyén és az emberi társadalom mûködését. Embertársaink viselkedésében a nap mint nap megfigyelhető események sorozata ma éppoly titokzatosnak és érthetetlennek látszik, mint a tizenötödik században a csillagok mozgása. Barabási Albert-László

A csillagok (...) lyukak az égen, amit apró jégcsákánnyal csinált egy angyalka, aki azt szeretné, hogy mi is lássuk a mennyei fényt, ami odafenn van. Wass Albert

Szeretem azt a földdarabot, ami te vagy, mert a bolygótérben nincs másik csillagom. Benned ismétlődik a táguló világegyetem. Pablo Neruda