Csillagok idézetek

Kiterített fagyos hálóm az ég, ragyog - jeges bogai szikrázón a csillagok. József Attila

A világ tele van születő csillagokkal. Az egyik szikrázó csillag te magad vagy. Téged is, akár a többi csillagot, egy szép fény ölel körül. Õ a te utad, melynek különböző lépcsőit járod.

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, A szegény legénynek utat mutassatok! Mutassatok utat a szegény legénynek, Nem találja házát a szeretőjének.

Nézz az égre, s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra, s meglátod az eget. Eötvös Károly

Oh várlak én is, várva várlak, Téged, te fénye felhős éjszakámnak. Remegve ejtem halkan a neved, Hogy áruló szellő se értse meg. Csak úgy reppenjen könnyû álomszárnyon Tehozzád, édes, szép álomvilágom. Gyóni Géza

Szemed ezentúl mindig a szememet nézi, bárhová bújsz, és bárhová tûnök el végleg, vagy csak néhány percre, most már szinte mindegy, és tudd, hogy ezen nem segít most már sem az emlékek hiánya, sem a varázslat. Sosem voltál, és én nem leszek sosem többé ugyanaz. Elnyertem tőled az angyalodat. Mirtse Zsuzsa

Álom és ébrenlét közt. Ismered azt a helyet? Amikor még emlékszel rá, hogy mit álmodtál. Én ott foglak mindig szeretni.

- De mi lesz majd, ha meghalunk és már nem leszünk? Akkor is szeretni fogsz? A szerelem akkor is él? - kérdezte a Kicsi. A Nagy magához ölelte, együtt révedtek a fekete éjszakába, a fényesen ragyogó Holdra és a csillagokra. - Nézd a csillagokat, Kicsi... nézd, hogy fénylenek, hogy szikráznak... némelyik már réges-rég kihunyt, de estelente még mindig ott ragyog az égen. Ilyen a szerelem is, Kicsi. Ilyen, mint a csillagfény... örök.

Lefekszem a csillagok alá a pilleágyra, és ámulva bámulom az égi eget. A Göncöl is itt van még. Gyerekkorom óta félek, hogy lebocsájtják a Földre, és autót csinálnak belőle, vagy buszt. A diszpozíció másként szól, a helyén ragyog, melenget. Fekszem a pilleágyon, körüldalolnak az éjszaka hangjai. Latinovits Zoltán

Tudnivaló, hogy a csillagok fûszálak az ég széle-hossza rétjén, és azokon élnek-éldegélnek a sokszínpettyes katicabogarak: az álmok.

Az összes kozmikus csodák közül a lélek a legnagyobb. Carl Gustav Jung

Anyám azt mondta, a világ a sötétségből emelkedett ki. Abból a nagy, mindent megelőző semmiből jött létre a tudat, és az első istenek felébredtek az álmukból. Előjött a Nagy Istennő, és feltörte a sötétséget, akár egy tojást. A fivérével elválasztották egymástól az eget és a földet. Sose feledjétek, mondta nekünk. A világ egy álommal kezdődött. Az életünk is ugyanilyen. Álmodjatok tovább, leányaim! A világ hatalmasabb, mint sejtitek. Judy I. Lin

A csúcs mit sem jelent, ha a határ a csillagos ég.

Ó, lányok! micsoda erő van a ti szemetekben. Nélkületek éltem én sokáig, nékem a mosoly nem elég. Tőletek retteg az éjszaka, a reménytelen ég, ti kényszerítitek a halált is megadásra, ne hagyjatok el soha, tanítsatok és szeressetek, csüggedő szivemben reményt ébresszetek. Ne botladozzam egyedül, mint árva szörny, az éjszakában.

Ki tudod találni, mennyire szeretlek? (...) Jobban szeretlek, mint az összes gyönyörû tájat, Amit kék madár lát onnan fentről, a magas égből. És sokkal jobban, mint az összes ragyogó csillagot, Amit látni lehet innen lentről, a fa alól.

Egyszer megkérdeztem a mamámat, hogy miért fényesek a csillagok. Azt felelte, azok éjjeli lámpák, hogy az angyalok éjjel is lássanak a mennyben. De amikor papát kérdeztem, ő mindenféle gázokról kezdett beszélni. Én ebből összeraktam magamnak azt, hogy a vacsorától, amit a jóisten felszolgál a mennyben, szegény angyalkáknak éjjel a vécére kell szaladgálniuk. Jodi Lynn Picoult

Az álmok nem jelentenek sokat. Nincs alakító erejük, nincs visszfényük az életre... legalábbis ritkán esik meg, hogy kihatnak a nappalra. A tudományban, a mûvészetben és az irodalomban van példa reá. Márai Sándor

Mennyi csillag ragyog a végtelen égen, Mennyi magyar hullt el eddig csatatéren! Ha mindannyi magyar csillaggá vált volna, Kétszer annyi csillag kelne az égboltra, Ég be fényes volna! Fülöp Áron

Azt mondtad: Álmodj! álmodoztam. Ha szóltál: Szeress! szereték. Mint a madarat, ösztönöm vitt Titkon, de biztosan feléd, S ha csókod érzém: édenné lett Előttem a zord sivatag... Nekem nem voltál soha játék, Mindig szentnek tartottalak. Endrődi Sándor

Nem vagyok jövőt ígérő, távoli égi jel, csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el. Lehet, hogy nem vagyok pont olyan, amilyet mindig is kerestél, de az volna szép, ha mégis, ha így is szeretnél. Koncz Zsuzsa