Demokrácia idézetek

Flamingó-színû gyerekkorom évei, ahogy öregszem, közelednek, nekem a halál születés; a születés az első halálom volt. "Van-e nagyobb árvaság, felnőttek között gyerek maradni?" De én öreg gyereknek születtem. Latinovits Zoltán

Bár az emlékeink idővel halványulnak, sosem késő újakat szerezni.

Hát féltelek. Most lenn vagy a vidéken s magamra hagytál. Nem veszem zokon! Hiszen tudom, hogy sem neked, se nékem nem oly mulattató a sok rokon. (...) Dühös vagyok rád, mint a rokkant, s azt akarom, szenvedj te is lenn. Nem szép kivánság. S buta roppant. De úgy szeretlek! bizonyisten! Azt kívánom, bár meggyülölnéd érettem a tavaszt és azt, mi szép... s elégedett lennék fölöttébb, ha fájna a fejed is, picikét. Paul Géraldy

Ne parkolj olyan helyre, ahová ki van írva: "Seriffhelyettesek részére fenntartva"!

Az a szabadság, fiacskám, ha sohasem kell bocsánatot kérned!

Egymással szemben álltunk a barátságtalan, zord királyság dohos levegőjében, és testünk kétségbeesetten tapadt egymáshoz. Karunkkal öleltük egymást, és éhesen, mohón csókolóztunk, mint ismeretségünk első napjaiban; nem szégyelltük magunkat, egyébként is nem volt ki előtt, éreztem, hogy hatol be Petr nyelve a számba, és megérinti az enyémet, aztán egyszeriben jobban éreztem magam, mert egy pillanatra elmenekültem a rémületem elől az olcsó cigarettaízû száj meleg sötétjébe.

A mesenézés jó dolog, de a szülőknek nem árt időről időre tudatosítani a csemetéjében, hogy Hófehérke meg a herceg a fehér lovon csupán a Grimm testvérek agyszüleménye, a történetnek valós alapja nincs. És ha Hófehérke rendesen tanult és dolgozott volna, sosem szorult volna arra, hogy előbb eltartsák a törpék, utána meg megmentse a herceg.

Mondd, szereted az állatokat? Ilyen címû könyvet hozott nekem haza apám, gyermekkoromban, tízéves se lehettem. Az állatokat szerettem. Kiskutyák a tanyán, ahogy óvatosan harapdálnak apró fogaikkal. Macskák. Mind a kedvenceim, minden tulajdonságukért. (...) De a tehénszag nem volt finom. Szúrós, testes szag volt. Most is az. Nem szeretem a teheneket. Nagy, mozdíthatatlan, puha kövek. Rönkök. Szuszogó tömbök. Hartay Csaba

Vajon mit szólna hozzá a gólya, ha megmondanák neki, hogy nem ő hozza a gyermekeket. Cholnoky Viktor

Kapott, szerzett, lelt képességeinket szükségtelen elemezgetni. Azok használatra valók. Vavyan Fable

Volt egyszer egy szegény özvegyasszony, s ennek az asszonynak volt két szép fia. Az egyik, az idősebbik, elszegődött egy hajóra, melynek első útja mindjárt a Csendes-óceánra vezetett. Mi történt vele, mi nem, nincs aki megmondja, mert hûlt helye lett a tengereken. A kisebbik otthon maradt. De egyszer, amikor az anyja elküldte cukorért (ami a hetedik ház), nem jött többé haza. Ez megtörtént eset. De a mesékben az özvegyasszonyoknak három fiuk szokott lenni s mindig a harmadik, aki boldogul. Örkény István

Saját országunk eper, az idegen ország fekete áfonya.

Trianon territoriálisan elcsatolt tőlünk országrészeket, Ady szellemileg örökre hozzánk csatolta Párizst. Szőcs Zoltán

Õrzik a fák a lépteink, A fényképek, hogy mennyi szépben volt részünk, örökre szóló emlékek. Egyedül maradtam, így megyek el, de így van jól, Én boldog leszek attól, hogy az enyém voltál, pillangó. Children of Distance

Ha úgy gondolod, hogy a főnököd hülye, gondolj arra, hogy nem lenne munkád, ha okosabb lenne. John Gotti

Nagyon fontos, hogy életünk saját megtapasztalásokról szóljon, nem idegen tapasztalatok majmolásáról, mert csak így lehet újra saját világunk. Géczy Gábor

Tudni akarjuk, honnan van, amink van, hogy holnapra több lehessen belőle. Föld-anyánkat kérdezd, ő tud mindenről, ami velünk történt, emlékezik mindenre, ami elődeinkkel esett meg. Beszélj a földdel!

És látám, és ímé egy sárgaszínû ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által. Biblia

Hagyj el, kis lepkém, drága szerelem, igy fény maradsz vakult egemen: Szabó Lőrinc

A szeretteink sosem halnak meg. (...) Bennünk élnek tovább úgy, ahogyan mindig is éltek. Mi óvjuk a fényüket. Ha élénken élnek emlékeinkben, így is képesek nekünk utat mutatni, mint a rég kihunyt csillagok fénye, amely ismeretlen vizeken is segíti a tengeren való tájékozódást. Ha már nem gyászolunk, és odafigyelünk rájuk, képesek megváltoztatni az életünket. Azaz, megválthatnak minket. Matt Haig