Téma
Divat idézetek
-
Egyedül, gyorsan, akár úgy is, hogy belerokkanok, de megcsinálom. Ezt a depressziót is valahogy majd megoldom, azért járok terápiába már egy éve. (...) Meg kell oldani, hogy csinálhassam a dolgom. De a gyógyszer valamiért ijesztő, csalásnak tûnt. Hogy magamtól nem megy. Ami pedig magamtól nem megy, az azt jelenti, hogy gyenge vagyok. És ha gyenge vagyok, akkor sajnálni fognak. Márpedig engem ne sajnáljon senki. Ughy Szabina
-
Ordít rólad, hogy valami Vezúv-féle fortyog benned. (...) Lehet, hogy rosszul fejezem ki magam. A legtöbb szerelmes megvakul, bezárul a külvilágra, mintegy kiposzterozza magát: hagyjatok békén, foglalt vagyok! Te meg ragyogsz, kívül-belül. Majdnem olyanfélén, mint a facér bigék. Na, ez a majdnem zavart össze engem. Úgy rémlett, mintha egyszerre nyomnád a gázt és a féket. Vavyan Fable
-
A zene időeleme csupán egyféle: az emberi, földi idő egy körülhatárolt részlege, amelybe ömlik, s kimondhatatlanul megnemesíti, felmagasztosítja. Az elbeszélésnek ezzel szemben kétféle ideje van: először a sajátja, a zenei, reális ideje, amely lefolyását, megjelenését lehetővé teszi, másodsorban azonban a tartalmáé, s ez az idő perspektivikus, mégpedig olyan változó mértékben, hogy az elbeszélésnek ez az imaginárius ideje megközelítően vagy teljesen egybeeshet zenei idejével, de csillagtávolságban is lehet tőle. Thomas Mann
-
A kagylót felnyitják, a csigát megsebzik, szemcsét helyeznek nyálkás anyagába, s visszadobják a tengerbe. A sértett állat kínjában alkotni kezd: gyöngyöt alkot. Ez a japán gyöngy. A legtöbb mûvész is ilyen sértett állat. Idegen anyag hull lelkébe, mesterséges izgatásra kezd alkotni. Amit így teremt, anyagra és szerkezetre egészen olyan, mint az igazi. Csak eredete más. Igazgyöngyöt önmagából, mesterséges beavatkozás nélkül csak a kivételes és választott példány tud kitermelni. Ez a legritkább, legértékesebb tünemény. De a különbséget csak a szakember érzékeli. Márai Sándor
-
Ó, tudom. Minden vágyad az, hogy lásd, összeomlik a világ körülöttem. De van itt valami, amit te még nem tudsz. Omlott már össze. Nem egyszer, nem kétszer, és valószínû, újra meg fog történni. De tudod, veled ellentétben én biztos vagyok abban, hogy a legapróbb szilánkokat is megtalálom és sokkal jobban visszaépítek mindent, mint ahogy volt. Mert tudod, csak azt vehetik el tőlem, ami nem az enyém. Szóval úgyis folytatom. Mert hiszek magamban. Mert tudom, hogy mire vagyok képes. És tudod, mit? Fájjon csak a fogad arra, ami az enyém. Tedd meg nyugodtan. De soha ne felejtsd el: előtted is ott állt a lehetőség. Te is megkaphattad volna. De valamiért nem neked adta az élet. Oravecz Nóra
-
Hogyan is tudhatná egy gyerek, hogy mi a halál, ha még az életet sem ismeri? Jakob gyors széllel tûnt el. Egy gyengéd lehelettel, nem tolakodóan, hanem szerényen, amilyen ő maga volt. Mint egy kis pillangó, mely odaül, ahol épp tetszik neki, azután elrepül örökre, mintha soha nem is létezett volna. Elfújta a természet szeszélye, átlátszón és könnyedén, és talán tényleg álruhás angyal volt, aki most a hetedik mennyországból vigyáz ránk.
-
Ez a roskatag börtön az (...), ami miatt leginkább szenvedek. Már túl soká tartott rabságban. Alig várom, hogy kiszabaduljak egy fényes, boldog világba, és ott maradhassak mindörökké, hogy ne csak könnyeimen át láthassam, és ne csak egy fájó szív falai mögül sóhajtozzam utána, hanem vele lehessek és benne, mindörökké. Emily Bronte