Téma
Egyszerűség idézetek
-
Hogyan lehetne versengeni azokkal, akik fiatalon haltak meg, akik az emlékekben nyugszanak, és évről évre csak szebbek és jobbak lesznek? Miközben mi öregszünk, lerakódik ránk a zsír, mellünk megereszkedik, járásunk merevebbé válik, tekintetünk eltompul, és már a gondolkodásunk sem a régi, hibázunk, zöldségeket beszélünk vagy esetlenül, sértőn, bántón, ártón fogalmazunk, míg ezek a halottak sosem hibáznak, ők sosem kiállhatatlanok reggelente, sosem szellentenek a reggelinél, sosem felejtik a koszos alsógatyájukat a kád szélén, nem rosszkedvûek, nem igazságtalanok vagy önzők és mogorvák; a halottak csak folyamatosan ragyognak az emlékeinkben. Jón Kalman Stefánsson
-
A régóta keresgélt "legjobb barát" tulajdonképpen végig ott volt az orrom előtt, csak amíg én egy emberben kerestem azt, amit számomra a barátság fogalma jelentene, nem vettem észre, hogy ez nem egy konkrét ideál, ami egyvalakiben megvan, és akkor az a nagybetûs Legjobb Barát. Hanem inkább egy puzzle, a darabjai szanaszét vannak, és ha együtt látja őket az ember, akkor értelmet nyer az egész. Valami ilyesmit jelenthet a barátság. Leiner Laura
-
Ha egy híres matematikus vagyok, és a gyermekem odajön hozzám és a szorzótábláról kérdez, illetlenség és modortalanság lenne a részemről, ha elutasítanám a kérdését. Ha odamegyek az anyámhoz, aki 30 éven át azt állította, hogy szeret engem, és megkérdezem, mi is az a szeretet, akkor miért van az, hogy kikerüli a válaszadást? Stefan Molyneux
-
Úgy érzem, hogy nem értjük meg egymást, vagy csak többé-kevésbé értjük egymást, vagy hogy sokkal kevésbé értjük meg egymást, mint gyerekkorunkban. Miért nem voltunk képesek megőrizni azt a határtalan cinkosságot, ami összekötött bennünket? Néha az emberek még azt is megkérdezték, ikrek vagyunk-e. Eduardo Sacheri
-
Egész idő alatt azt a, mondjuk így, tényezőt kerestem, amely elválasztott tőle. A teste, a mozdulatai, egy pillantása, ahogy öltözik, illatok, hangsúlyok és hazugságok, a szavai, a némasága, bármi. Ám az életének minden fölfedezett, megtalált és leltárba vett részlete és töredéke inkább hozzákapcsolt, egyre közelebb és közelebb vitt hozzá. Hogy aztán végül a befejeződő egész válasszon el végérvényesen tőle. Darvasi László
-
Mennyi könyvet olvastam és mennyi eleven emberrel nem beszéltem! Hiszen az is olvasmány, ha hangos szavak sorakoznak előttem. Mennyi embert, mennyi életet nem olvasok! Ezek az emberbőrbe kötött könyvek, amelyeket fel se nyitottam, ezek el fognak veszni, ezeket elmulasztottam örökre, mert ezek csak egyetlenegy példányban jelentek meg. Szép Ernő
-
Ha megpróbálok önmagam legmélyére bocsátkozni, úgy érzem, nagy bûnöket, gaztetteket nem követtem el életem során, de mulasztásokat feltétlenül, még hozzám közel álló személyekkel szemben is. Ezek a mulasztások mindaddig, míg az illetők életben voltak, nem nyomasztottak különösebben, hiszen jóvátehetők voltak vagy lehettek volna. De egy részüket sohasem tettem jóvá. (...) Amikor a hozzánk közel álló személy meghal, és vele szemben elkövetett bûneinket, mulasztásainkat többé jóvá nem tehetjük, a kisebb mulasztások is fölveszik a megbocsáthatatlan gaztettek súlyát, legalábbis az érzékenyebb lélekben. Kálnoky László