Téma
Egyszerűség idézetek
-
Odalépett hozzám, és felemelte a fátylát. Átölelt, és erősen magához szorított. Virágillata volt. Egy röpke pillanatra magamba szívtam az átható, édes rózsaillatot, aztán elengedett. - Fogd! Legyen ez a talizmánod! Egyik ujjáról lehúzta a gyûrûjét. Sima metszésû, bíborszínû kő volt benne, a közepére egy nagy E betût véstek. A markomba zártam. A kezemben éreztem az arany súlyát. A szemébe néztem, és mintha csak a magamét láttam volna: ugyanazok a különös, sárgával pettyezett halványszürke szemek. Akár az enyémek. Most már tudtam, miféle adósság az övé - tizennégy éve nyomja a lelkét. Anyám szemébe néztem, és tudtam, hogy soha többé nem láthatom. Celia Rees
-
A halálnak nincs humora. Lehet vele tréfálkozni, lehet szamárfület, grimaszt, fityiszt mutatni neki, lehet rajta marháskodni, kinevetni, elviccelni, lehet gúnyt ûzni belőle ideig-óráig, lehet halogatni - a szó szoros értelmében -, csak megúszni, elkerülni, kicselezni nemigen. Az eljön, az bekövetkezik, még a nagyon vicces, szembeszegülő fickókat, tréfazsákokat, mókamestereket, jópofákat is elragadja. Nem érti a viccet. Vagy nincs tekintettel rá.