Egyszerűség idézetek

Minél tovább él az ember, annál inkább rájön, hogy napjainkban jószerével teljesen kiveszett már a régi jó valamit valamiért szemlélet. Pelham Grenville Wodehouse

Kéz-ütötte seb beforrad, nyelv-okozta seb nem forrad.

Az ember egyre érzékenyebbé válik a korral, egyre több mindent visel nehezen, mint valami kismadár. Jón Kalman Stefánsson

Szólsz hozzám, de én már meg se hallak, Fal van köztünk, de nincsen rajta ablak, Nem látlak és nem vagy itt, pedig mellettem állsz, Úgy örülnék egyetlen kis szónak.

Vagy, ha rokonszenv fûzte a frigyet, Halál, betegség, harc rohanta meg, S percig-valóvá tette, mint a hang, Mint árny, tûnővé; mint álom, röviddé! S mint villám fénye kormos éjszakán, Mely pillanatra földet és eget Föltár, de míg ezt mondanók, nini! Már a sötétség torka nyelte be. Ily gyorsan elvész minden, ami fény. William Shakespeare

Az ember bölccsé válva jut el Az alkonyi borúig... Eddig évenként múlt az élet, Most már naponként múlik. Falu Tamás

A vitatkozás annak a bizonyítéka, hogy nem értünk valamit. Csuang Csou

Nem volt szerelmes belém, és minél elszántabban küzdöttem a szerelméért, ő annál inkább elhúzódott tőlem.

Van köztünk hány, akik az Eszményt el sem érik: Átkos szobrász-csapat, balsorssal bélyeges, Kik, míg nagy homlokod s kebled vésik, jeges Charles Baudelaire

Az ajándék kézzel fogható szimbólum, mely azt fejezi ki, hogy társunk gondolt ránk. Nem az ára számít; az adja értékét, hogy a szeretetet jelképezi. Gary Chapman

Valahogy ez mindig így van... mindig a rossz dolgok hagynak mélyebb nyomot az emberben, a sérülések örökké tátonganak. A jó nem okoz sérülést, maradandó nyomot, ezért is tompul az érzése. A jó mindig elmúlik... mintha sosem lett volna.

Egy lány hiánya ott, emitt egy másiké, mellek és hozzá karok, ajkak hiánya, hátsófeleké, melyek lassan összeállnak; kivé, s kérdezem, milyen sajátos létezőt kínálnak, mely van is és mégsem. Aldous Huxley

A barátság, amire gondolok, olyan egymásba illesztés, hogy elmosódnak még a varratok is, amivel összeöltötték. Michel de Montaigne

Végső soron a személyiségben már eleve megvan a tragikus vég csírája.

Szerelmünk szilárd valóság volt: olyan elpusztíthatatlan, mint maga az igazság. Csak éppen múlt az idő, és én nem tudtam róla. Az idő folyása, a lefolyó vizek eróziója; az idő vizei elpusztították szerelmét. És az enyémet miért nem? Simone de Beauvoir

Gyakran mondják, hogy éppen a halál és létezésünk rövidsége ad értelmet az életnek. Én ezt inkább úgy látom, hogy csak a halál tragédiáját próbálják utólagosan megideologizálni. Egy szeretett ember elvesztése szó szerint megfoszt bennünket önmagunk egy részétől: azok az agyi mintázatok, amik a vele való kapcsolódásra és örömre hangolódtak, most hiányt, ürességet és fájdalmat hoznak. A halál mindazt elveszi tőlünk, ami az élet értelmét adja: a készségeket, a tapasztalatokat, az emlékeket és a kapcsolatokat. Megakadályozza, hogy továbbra is átéljük azokat a felemelő pillanatokat, amik meghatároznak bennünket - az alkotást, a szeretet kifejezését, a közös nevetést. Ray Kurzweil

Írónál az élet írásban van. Móricz Zsigmond

Amit 15 évesen szerelemnek hiszünk, az később már nem tûnik annak.

A szerelem nem örök, ahogy azt a költők mondják. (...) Ami igazából végtelen, az véges szerelmünk tárgya. Afonso Cruz

Különösek az ilyen emberek, furcsán gondolkoznak. Tudni sem akarják, ki az, akivel beszélnek, vagy mit gondol az. (...) Számukra minden asztal asztal, akár diófafurníros, akár gyalulatlan fenyő. Mit számít az, hogy négyszögû-e vagy kerek; fontos, hogy lapja legyen meg négy lába. Alighanem rám is így néz, a nevem nem is érdekli. Látja, nő vagyok, van csípőm, mellem, lábam és ez éppen elég neki: egy nő a sok közül.