Téma
Emberi lét idézetek
-
Miből gondolod, hogy jogod van más embernek mutogatni az utat? Ugyanolyan ember vagy, mint a többi. Egy a "többi" közül. A többinek te vagy a "többi". Ha utat akarsz mutatni a többinek, más: ne ember. Valami nagyobb, valami jobb, valami emberfölötti. Te része vagy az egésznek. Az incifinci, nyomorult kis részecske pedig csak nem szabhatja meg, hogy az egész merre tartson?!
-
A gombák alkotják az élőlények sötét alvilágát - halál, betegség, elmúlás, enyészet részesei. (...) Mindenhol élnek. A földben, a levegőben, tavakban, tengerekben, folyókban, éltünkben és ruháinkban, bennem, benned, mindenkiben és teszik a dolgukat. Gombák nélkül nem lenne kenyér, nem lenne bor, te sem lennél. Kenyér, bor sajt, sör, jó társaság, porhanyós marhasültek, finom szivarok - a gombáknak köszönhetjük mindet. A gombák, írja a nagykönyv, "bontják le a szerves anyagokat", és vagy a földbe, vagy a légkörbe juttatják a felszabadult szenet, oxigént, nitrogént és foszfort, melyek máskülönben örökre be volnának zárva az elpusztult növényi, állati s emberi testekbe. Õk közvetítenek élet és halál közt. Robert Fulghum
-
A mi emberi életünk egy borzasztó vékony, töredező hártyán zajlik le, a mindenséget a miénknél sokkal nagyobb hatalmak mozgatják. Nem a múzeumok vagy Shakespeare alkotják az igazi erőket, hanem az emberi értékrendszerbe beilleszthetetlenül nagy energiák: a tavaszi újrakezdés, a mágneses viharok, olyan világok, melyeket a szobrászok sem tudnának megtervezni. Felesleges az emberi gőg: Shakespeare volt a legnagyobb a Földön, de a Marson már semmiféle formában nem létezik Shakespeare, és még hány távolabbi bolygó is kering az ûrben. Kaján Tibor
-
Isten a teremtés helyett egy minden részletre kiterjedő vázlatot készített a valóságról, de a mûvét nekem kell befejeznem, megalkotnom a világot apránként, mindig azt a darabját, ahova eljutok. Az általam be nem járt földek csak látszatra léteznek, megtévesztő káprázatokról szólnak a filmek és az úti beszámolók, hiába ábrázolják a térképek Kínát, Zanzibárt vagy Montenegrót, azok csak eshetőségként lüktetnek a semmi szívében. Akkor töltik ki formáikat valódi létezéssel, kapnak az ott lakó emberek hús-vér alakot, a tárgyak és dolgok ezer neme akkor kel életre, amikor végre én is közéjük vetődöm. Utána már nyugodt szívvel hagyhatom őket magukra, mehetek tovább, onnantól fogva már elmûködnek nélkülem.
-
Azt hiszem, azt kellene kérnünk, hogy az emberek próbáljanak meg a lelkükben egy számukra következetes képet kialakítani a saját világukról, amely nem engedi meg számukra azt a luxust, hogy az agyukat négyfelé vagy éppen kétfelé vágják, és annak egyik felében hiszik ezt, a másik felében pedig azt, és soha nem próbálják meg összehasonlítani a két eltérő nézőpontot. Richard Feynman
-
Tedd fel mégis, hogy valahol van vége a térnek! Nos, ha akadna, ki eljuthatna a leg-legutolsó Szélire annak, s ott egy dárdát messzehajítna, Mit gondolsz, hogy nagy-nagy erővel szállva a fegyver Célhoz jutna-e vagy tán még messzebbre repülne, Vagy fenntarthatná valamely gát, ellene állva? Mert egyet hinned vagy föl kell tenned ezekből, És kibúvót egyik sem hagy számodra, de arra Készt, hogy a mindenséget végtelennek elösmerd. Titus Lucretius Carus
-
Egy ember a sziklafalon egyensúlyozva hirtelen megcsúszik, és leesik. Szerencsére van annyi lélekjelenléte, hogy megkapaszkodjék egy kiugró kőcsipkében, és ott függeszkedik élet és halál között. Csak lóg, lóg, majd hirtelen felkiált: "Van odafönt valaki, aki segítene?" Semmi válasz. Tovább kiabál: "Van odafönt valaki, aki segítene?" Egyszer csak mély, öblös hang szólal meg: "Isten vagyok. Segítek neked, csak engedd el a sziklát, és bízz bennem!" Emberünk visszaszól: "Van odafönt valaki más, aki segítene?" T. Harv Eker
-
Annak valószínûsége, hogy az élet élettelen anyagból kialakuljon, egy, viszonyítva egy olyan számhoz, amelyben negyvenezer nulla van. Elég nagy szám ahhoz, hogy maga alá temesse Darwint az egész evolúciós elmélettel együtt. Nem volt ősleves, sem ezen a bolygón, sem másikon, és ha az élet nem véletlenül jött létre, akkor céltudatos intelligencia van mögötte.
-
Hérakleitosz igazsága: "Nem lehet belelépni kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, mi pedig nem ugyanazok az emberek vagyunk." Csakhogy lélektani értelemben ennek az állításnak szûk az igazságtartománya. Pont erről szólnak a játszmáink, nagy életkonfliktusaink, transzgenerációs tégláink által jól leírt alaplétezésünk: nemhogy kétszer, de tízszer, sőt tízezerszer is beleléphetünk ugyanabba a mederbe.
-
Mialatt osztályozni próbáltam a fajotokat, rájöttem, hogy ti nem is vagytok emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen egyensúlyra törekszik a környezetével, de ti, emberek, nem. Eljuttok egy területre, és elszaporodtok, egészen addig, amíg fel nem élitek az erőforrásokat. Csak úgy tudtok fennmaradni, ha új területre terjeszkedtek. Van egy másik organizmus is, amely ugyanezt a sémát követi: a vírusok. Az ember ragályos kór. A bolygó rákfenéje. Betegség.