Téma
Emberi lét idézetek
-
Ha egy marslakó megnézne egy dokumentumfilm-sorozatot a földi emberekről, bizonyára lenyûgöznék az abban látottak, annyira érdekesnek találna bennünket. Csak mi ezt nem vesszük észre, mert mindkét lábunkkal önnön viselkedésünk kellős közepén, a történések centrumában állunk, és így nem látjuk kívülről önmagunkat.
-
Vajon mire kellenénk mink az Istennek? Hogy őt imádjuk? Csak nem gondoltad tán valaha? Nekünk bizony szükséges az imádkozás. De neki? Hogy mink imádjuk? Hogy ezért szaporítson bennünket? Vagy azért, hogy legyen, aki lakja a földet? Nem az embert teremtette a Földért, hanem a Földet az emberért. Gárdonyi Géza
-
Sokan úgy képzelik el Istent, mint aki beindítja a Nagy Bummot, majd ölbe tett kézzel, elégedetten szemléli mûvét. Sajnos ez az elképzelés, legyen mégoly csábító is egyesek számára, nem sokat mond. (...) A természetfeletti teremtés nem lehet egy időben létező oksági sor elindítója, lévén hogy az idő keletkezése maga is része annak, amire magyarázatot keresünk. Ha Istent azért rángatjuk a dologba, hogy magyarázatot adjon a fizikai valóság létezésére, akkor e magyarázat nem lehetséges az ok és okozat ismerős fogalmai szerint. Paul Davies
-
Akkor hát mit válasszunk? A nehezet vagy a könnyût? Ezt a kérdést tette föl magának Parmenidész Krisztus előtt a hatodik században. Úgy látta, hogy az egész világ ellentétpárokra van felosztva: fény-sötétség, finomság-durvaság, meleg-hideg, lét-nemlét. Az ellentétpár egyik pólusát pozitívnak tartotta (fény, meleg, finomság, lét), a másikat negatívnak. Az efféle negatív és pozitív pólusra való felosztást gyerekjátéknak vélhetnénk. Egyetlen eset kivételével: melyik a pozitív, a nehéz vagy a könnyû? (...) Csak egy dolog biztos: a nehéz-könnyû ellentét a legtitokzatosabb és legsokértelmûbb az összes ellentét közül. Milan Kundera
-
Az ember szerencsétlen, fejlődésre kárhoztatott teremtés, aki a fejlődés során odáig jut, hogy a jó öreg Atyaistent is kémiai képletekkel akarja behelyettesíteni. A végén aztán a jó öreg Atyaisten megmérgesedik, mozdít vagy tizedmilliméternyit a bal kisujja hegyén, és az egész mindenség a levegőbe röpül. Giovannino Guareschi