Erdő idézetek

Mi az irónia, ha nem ez? Azokra az élőlényekre, amiknek árnyékában ülünk, amiknek gyümölcsét esszük, amiknek végtagjaira felmászunk, amik vizet adnak nekünk, legritkább esetben gondolunk. El kell jönnie a pillanatnak, amikor a legmélyebb tisztelettel gondolunk a fákra és az erdőkre, amik létfontosságú szerepet játszanak életünkben és a legbiztosabb szövetségeseink lesznek a bizonytalan jövőben.

Nagy csönd van, a csend is elült. Anyaméh, mély barlang a föld, - perc percre - fényév cseppkövek növesztik földig fényüket. Bella István

A hegyeket nem a magasságukért becsüljük, hanem mert erdők borítják őket.

Szigliget mögött a gulácsi és tóti hegycsúcsokon rezeg még az esti napsugár. Puszták, kopárak, legelőnek is soványak, se szőlő, se erdő, se hajlék oldalukon. De alkatuk csodálatos; egészen olyan, mint az egyiptomi piramisé. Kotlóstyúk mellett csirkéi: úgy állnak az öreg Badacsony mellett az ifjú sziklakúpok. Eötvös Károly

Immár minden bércet Csend ül, Halk lomb, alig érzed, Lendül: Sohajt az éj. Már búvik a berki madárka, Te is nemsokára Nyugszol, ne félj. Johann Wolfgang von Goethe

Keressük meg, melyik a kedvenc zajunk a kertben! A rigók éneke a kora esti órákban? A sünik zizegése a bokrok alatt? Vagy a dongók élénk zümmögése az ágyásban? Ne csak a bosszantó zajokra, az autók és repülőgépek lármájára figyeljünk, hiszen jóval több minden akad, amit hallgatni érdemes, amin ámulni tudunk. Peter Wohlleben

Most már mindennek vége Tündérregénknek vége Eltünt az árnyerdő éke, lomb virág Lelkünkben az erdők sûrûje és a lomb láttalak fényalak. Vajda János

Eddig nem is tudtam, mennyire megnyugtatja az embert a szép környezet. Az este csak ültem, és néztem, milyen szépen csillog a tûz fénye új-ódon kandallórácsomon, és doromboltam elégedettségemben. Jean Webster

De jó is lenne, ha belelátnánk a földbe, hogy szemügyre vehessük mindazt, amit a felszín alatt rejtőzik - mint ahogy a mennyboltra tekintve ellátunk a távoli csillagokig! Egy faóriásra pillantva tekintetem végigfut barázdált törzsén, ágai és levelei sokaságán. Ez azonban a fának csak az egyik, a látható része, a föld alatt él a mélység felé nyújtózkodva testének másik fele - a gyökerei. Milliméterről milliméterre hatolnak lefelé évről évre, talajszemcséket tolva félre, sziklákat ölelve körül, olykor egymásba fonódva, hogy vizet és ásványi sókat vegyenek föl a talajból, és továbbítsák ezeket a test föld feletti részének, amelyet szilárdan rögzítenek is. Jane Goodall

A laboratóriumi eredményekből egy csapásra egy fákból álló, egymással beszélgető és kommunikáló erdőre következtetni egy kicsit túlzás. (...) Az emberek hajlamosak az egy cseréppel kapott eredményeket pillanatok alatt egy egész ökoszisztémára extrapolálni.

Harminchat falunak harangszavát hozza el hozzám a mély csöndben a lengedező keleti szellő. Áhítat, fohász, imádság lepi meg a lelket. (...) Hozzám isten szerelmének dala zeng a harangok szavában. Ahol állok: Szent György hegye elzárja előlem Csobánc várának és Hegyesd várának omladékait, de a harangok szavában s a nyugvó nap visszavert fényében én azokat is érzem. Eötvös Károly

Néhanap velük álmodom, hangjukat hallom, szólnak: "Itt vagyok." Hómezők, a sár alatt, völgyekben, dombokon nyugszanak. Testüket, vérüket, könnyeiket őrzi a föld, végtelen tengerek. Izzik fenn a láthatár, a tiszta szél lelkükért sóhajt már.

Zöld erdőben jártam, virágok között, Ott láttam egy kislányt, koszorút kötött. Mondtam neki, hogy kössön nekem is, Adok érte csókot, huszonötöt is! Mondtam neki, hogy ej, de aranyos, Akkor szép a kislány, mikor takaros.

Erdőben van egy fa, Alatta ibolya, Szép piros hajnalban Elmegyek én oda. Pósa Lajos

Furcsa, külön világ ez a Gyergyó. Nem tartozik sehová, csak önmagához. Zárt, elkülönített föld. Hegye, völgye, vize, levegője, fája, embere, minden más, mint egyebütt. Maga a nap is nehezen hágja meg ezeket a havasokat. Legyengül, mire a tetejükre ér. A fénye is elváltozik. Furcsa, titkos, homályos és álomhozó. Nem való minden bolondnak ez a világ. Itt kell születnie az embernek, hogy kibírja. Megesik, hogy az idegen mászik, csak mászik felfelé a hegy oldalán s egyszerre csak hanyatt esik, mint a halott. Az örmények is feketébbek itt, mint más tisztességes helyen. Csak ezek az izmos, törpe, faölelő hecboc-emberek bírják itt az életet, kiknek az egészségtől olyan barnapiros a képe, hogy még a nyújtópadon se halványodik el. Nincs itt semmi sietség, csak zord nyugalom és erő. Gyergyóban még a medve is két héttel tovább alszik, mint teszem azt Csíkban. Nyírő József

Köd öleli át az erdő kopasz fáit. Nélküled alszom.

Nem a szarvas megy át az úton. Az út megy át az erdőn.

Ünneplőbe bújt az erdő, patyolatos ingbe, milliónyi hókristályból szövődött a csipke. Mentovics Éva

Szeretem a magányos utazásokat (...), mert ilyenkor emlékeim is velem utaznak, néha bent a kocsiban, de néha kint a mezők fölött, árnyékos erdőkben vagy a pocsolyák csillogásában, ahol egy-egy gólya tart őrséget olyan katonás tartásban, hogy csak az őrbódé hiányzik mellőle és a szuronyos puska a válláról. Fekete István

Az indiánok másképp élnek a világban (...). Menedéküket élő fák alkotják, s csak annyit vesznek el a természettől, amennyire szükségük van, aztán továbbmennek, és hagyják, hogy a föld magához térjen. Celia Rees