Téma
Erdő idézetek
-
A "Gyönyörde", a fasor, melynek lombjai alatt Vörösmarty beszélyének hősei, a "füredi szívhalászok" sétáltak a választott hölgy után, a Kisfaludy Színház romjai, Jókai és Blaháné léptének nyoma az erdőben: ez a legtisztább magyar biedermeier. De a táj is szelíd, mintha a betegek, akik e fák alatt, e forrásnál, e világoskék égbolt alatt keresnek gyógyulást beteg szívüknek, megszelídítették volna a természetet. A táj hozzászelídült a betegekhez; kissé sápadt és nemesen ernyedt, mint mindenki, aki megismerte már a halál első könnyû, udvarias érintését. Nyájas táj, hívogató. Ezt mondja: ne siess. Pihenj. Hallod a fák zúgását? Valamit üzennek. Az ember megáll, hallgatja a zúgást, s egyszerre megérti, hogy kár volt sietni. Márai Sándor
-
Látod azt a halálrudas dobozt a zongorán? Az a dobozka rejt mindent, amit az életről tudni kell. Az éned egyik oldalát hatalmába keríti a csillogás. Hosszú, aranyozott dobozos, királyi védjeggyel ellátva, ami a jólét és a csillogás világába csábít. Nagyon finoman azt sugallja, hogy ez a cigaretta nemes és hû barátod. De ez, Pete, hazugság. Ám az éned másik oldala megpróbálja felhívni a figyelmed a dolog másik oldalára. A túloldalra unalmas, fekete, nyomtatott betûkkel azt írják, hogy ezek a díszsorba rendezett kis katonák meg akarnak ölni. És Pete, ez az igazság. Ó... a halál a szépséggel csábít minket magához, és engem bizony megbabonázott e szirén éneke.