Téma
Érettségi idézetek
-
Ha valaki a "középiskolai életre" gondol, akkor az "élete csúcspontja" jut eszébe. És amikor az "élete csúcspontjára" gondol, a "középiskolai élete" jut az eszébe. Természetes, hogy így gondolják, hiszen a társadalom a gimis életet csupa rózsaszínben látja. Azonban én nem hiszem, hogy minden középiskolás "rózsaszínû" életre vágyna. Kell lenniük olyan embereknek, akiket nem érdekel a tanulás, a sport, vagy a szerelem. Kell lenniük olyan embereknek, akik "szürke" életre vágynak. Habár ez elég szomorú módja az életnek.
-
Hogy hogyan és milyen tempóban habzsoljuk az életet, szinte mindig az életkorunk határozza meg. Ebben a versenyben már gyermekkorunktól rész veszünk, és soha nem állunk meg. Mintha minél előbb a végire szeretnénk érni. Ahogy érettebbek leszünk, alkalmanként lassítunk, hogy körülnézzünk és élvezzünk bizonyos pillanatokat. Ez a felnőtté válás biztos jele. Idős korunkban, amikor a tempó lelassul és a verseny a vége felé közeledik, időnk legnagyobb részét emlékezéssel töltjük, és elcsodálkozunk azon, hogy vajon hová is rohantunk annyira.
-
A gyerekkor és a kamaszkor közti átmenet nehéz időszak, akkor változik, mélyül meg a hang, az arcon meg kis pehely jelenik meg ott, ahol majd a szakáll fog nőni, s a gyerek érezni kezdi, hogy már nem gyerek, de még nem is felnőtt, s az öltözködésében, meg abban, ahogy leül, ahogy a kezét mozgatja, ahogy a barátaival meg a lányokkal beszél, igyekszik már az a férfi lenni, akivé majd később fog válni. Mario Vargas Llosa
-
Milyen nagyon sokáig kell az embernek felnőttnek lennie, miután keresztülvágtatott a gyerekkoron, aztán a serdülőkoron! Lehetne benne sokkal több állomás: a korai húszas életévek butaságai, amikor hirtelen elvárják tőle, hogy felnőtt módon intézze a dolgait; a húszas évek közepén és végén a pánikszerû párkeresés, amely olyan tempóban zajlik, mint a fogócska, és házassággal végződik; a szappanopera-anyuka időszak, amikor végre annyi kaja van a fagyasztóban, hogy szükség esetén akár egy hónapig is biztosított az életben maradás. Emma Straub
-
Már gyerekként mindenkit érnek olyan külső hatások, melyek könnyebb vagy nehezebb időszakká teszik a kamaszkort. Ezek általában külső befolyások, például nehéz kezdeti élethelyzetek, csúfolások, és az ezekből fakadó kimondatlan fájdalmak, fel nem dolgozott vagy nem értett gondolatok. Kováts Laura Rozália