Téma
Eső idézetek
-
Az irodalmat a férfiak csinálják, és az irodalmon keresztül bebeszéltük a nőnek, hogy ő komplikált teremtés. Szuggeráltuk neki, hogy az legyen, hogy ő szuggerálhassa nekünk, hogy tényleg az. Miért? Hogy ezzel nagyobb dicsőség legyen a meghódítása, a bírása. (...) Felfújtuk, kérem, az egészet, hogy hízelegjünk vele magunknak. Hiszen arra szánta a természet, hogy a mienk legyen, de mi még külön összezavartuk a természet munkáját. Török Sándor
-
Egy hős csak bátor és félelmet nem ismerő lehet. Félni mi magunk is tudunk. Így hát kizárólag olyan személyeket nevezünk ki hősöknek, akik képesek elrejteni félelmüket, vagy pedig nincs elég fantáziájuk ahhoz, hogy felismerjék a veszélyt. Mihelyt hőssé léptetnek elő valakit, úgy ragad rá a rettenthetetlenség híre, mint kutyaszar a cipőtalpra. A hírnév hordozója hamarosan nem is érzi a bûzt, és lassan hinni kezd saját hősiességében. Rafael Seligmann
-
Semmilyen sztori, legyen az bármilyen szenzációs, nem képes életben maradni utánpótlás nélkül. (...) Van abban valami szívszaggató, hogy az érdeklődésünket csak ilyen rövid ideig lehet fenntartani, és hibáztathatjuk ezért a médiát, de végeredményben a nézők diktálják, hogy mi kerüljön adásba. Ha az emberek követnek egy sztorit, az adásban marad. Ha nem, akkor a rendszer új, csillogó játékot keres a közvélemény elkápráztatására. Harlan Coben
-
A titkoknak két fajtája van. A száj és a szív titkai. A legtöbb titok a száj titka. Pletykák és suttogva szellőztetett, jelentéktelen botrányok. Ezek a titkok arra vágynak, hogy rászabadulhassanak a világra. A száj titkai olyanok, mint a kavics a cipőnkben. Először alig vesszük észre. Aztán egyre idegesítőbb, elviselhetetlenebb. A száj titkai annál nagyobbra nőnek, minél tovább magunkban tartjuk őket, addig dagadnak, amíg a szájunkat feszegetik. Azért küzdenek, hogy kiszabadulhassanak. A szív titkai mások. Bizalmasak, fájdalmasak és mindenáron el akarjuk rejteni őket a világ elől. Nem püffednek fel, nem feszegetik a szájat. A szívben élnek, és minél tovább élnek ott, annál nehezebbé válnak. (...) Jobb a méreg a szájban, mint a titok a szívben. Minden bolond kiköpi a mérget, de ezeket a fájdalmas kincseket felhalmozzuk. Mindennap nagyokat nyelve kényszerítjük őket, hogy maradjanak a mélyben. Ott megülnek, egyre súlyosabbak lesznek, elmérgesednek. Idővel összetörik a szívet, amelyben tanyáznak. Patrick James Rothfuss
-
Amíg az ember részese, legtöbbször szenvedő alanya a tragédiának, addig ritkán tudja azt komédiának nézni. A humorhoz, iróniához kell bizonyos védettség, időn túliság és főleg távlat. Csak az öregség távlatából látjuk, hogy aktív életében mennyi őrültséget csinál az ember, milyen felesleges kanyarokat tesz, ismétel feleslegesen, s milyen kicsinyesen gonosz tud lenni. S csak az öregség időntúliságából visszanézve tudunk mindezen mosolyogni, nevetni, hahotázni.
-
Mindenki vágyik a hosszabb életre, feltéve, hogy az életminősége jó. De a minőség elsősorban az emberek felelőssége. Az orvostudomány azzal teremtheti meg a feltételeket, hogy jó kondícióban tartja a testet és a szellemet, de a jó közérzet forrásairól maguknak az embereknek kell gondoskodniuk. Fel kell hogy tegyék maguknak a kérdést, mi végre élnek, és milyen célok mozgatják őket. Rudi Westendorp
-
Minden ember szívében van egy féreg, s az szörnyû pusztításba kezd, mihelyt felébred. A puhány emberben sosem ébred fel ez a féreg, vagy csak nagyon ritkán, és akkor is alighanem azért, hogy ásítson, és aludjon tovább; az a fajta ember az ilyen, aki tízszer megbotlik mindennap ugyanabban a kőben, haragszik, és káromkodik, de ne adj isten, hogy arrébb tegye a követ; vagy ha nyikorog az ajtaja, megelégszik egy "átkozott ajtó" kiáltással, de meg nem kenné, hogy ne nyikorogjon. Az az ember, akit az Isten maga sem tudja, hogy mire teremtette, de bizonyos, hogy a hét végén teremtette, amikor agya már fáradt volt a véghezvitt mindenféle csodálatosságoktól. Panait Istrati
-
Ez egy klasszikus filozófiai trükk: bedobunk néhány elgondolkoztató kérdést majd azt mondjuk: "A szerző a választ az olvasóra bízza." A filozófiaprofesszorok folyton ezt csinálják. Szerintem ez roppant igazságtalan, emellett az oktatói felelősségük teljes megcsúfolása is egyben. De akkor miért csinálják? Ennek eldöntését az olvasóra bízom. Michael Schur