Extrovertáltság idézetek

A magunk sorsának csak mi lehetünk a kovácsai, én legalábbis így hittem. De közben rá kellett jönnöm, hogy ehhez nem mindenkinek lehet elég ereje.

Ha mégis találkoznánk, elmondanám, ami egy ideje foglalkoztat: hogy az éjszaka csak a bolygó ránk vetülő árnyéka, hogy az emléked is, mint a ritka légkör: még bőven meg lehet fulladni benne. Závada Péter

Legyetek körültekintőek, amikor másokkal beszéltek. Sohasem tudhatjátok, mikor térnek vissza hozzátok, és marnak belétek saját szavaitok.

Olyan ember vagyok, aki szerencsés, mert ötven évig azt csinálhatta, amit szeret. Hiszen ez a legfontosabb. (...) Nem érzem magam legendának. Közönséges ember vagyok, aki a munkáját, amit csinál, szereti. A hírnév? Nos, ami igaz, az igaz. A világon majdnem mindenütt felismernek. Gregory Peck

Manapság minden gyorsabban mûködik. Régebben meg kellett várnod, amíg húszéves leszel, hogy elegendő lehetőség legyen az életedben, amik miatt elkezdhetsz kiborulni. Ned Vizzini

Ha nem vásárlunk, úgy érezzük, kilógunk a sorból, alkalmatlanok vagyunk, és úgy általában gáz, amit csinálunk. Ezek az érzések arra ösztönöznek, hogy megadjuk magunkat a csábításnak, és kielégítsük a vélt szükségleteinket. Befolyásolhatóságunk irányítása óriási hatással lehet nem pusztán a fogyasztásunkra, de a boldogságunkra is. Elégedj meg azzal, amivel már rendelkezel!

Azt mindig tudja az ember, ha valami az első alkalom. Azt viszont csak ritkán, ha az utolsó. Richard Osman

Amikor az ember fiatal, azt képzeli, még temérdek ideje van, hogy azt tegye, amit eltervezett. Nem veszi észre, hogy az idő múlik. Ez a baj. De az idő attól még múlik. Rose Tremain

A hazugság csak akkor igaz, ha valaki el akarja hinni.

Az elismerésnél fontosabb, hogy a mindennapokban hasznosnak érezhessük magunkat.

Nem az számít, hogy mekkorát ütsz, hanem az, hogy mennyi ütést állsz ki, amikor talpon kell maradni, hogy mennyit bírsz, amikor folytatni kell.

Mint mindenki, én is aszerint öltöztetem a gondolataimat, hogy milyen hatások érnek (...). Igyekszem ügyelni a megfelelő szellemi táplálkozásra, hogy egészséges és életerős szövegeknek adhassak életet - de hát ki igazodik el manapság a táplálkozási tanácsok útvesztőiben?

Sokan azt gondolják - az ember el se hinné -, hogy az egyfajta tortúra, ha az idővel fukarkodunk; vagyis ha folytonosan tennünk kell valamit. Számtalan ember ilyen megvilágításban látja a tevékenykedést! Pedig valójában csak az szánnivaló, akinek nincsen dolga, és csak azt lehet szerencsésnek, hogy úgy mondjam, bizonyos mértékig boldognak mondani, aki egy adott idő alatt a legtöbb jót és hasznosat tudja végbevinni, sőt megalkotni, - de azt meg is teszi! Széchenyi István

Csak a gyerekek tudják, hogy mit keresnek. (...) Időt vesztegetnek egy rongybabára, amitől egyszerre nagyon fontos lesz az a rongybaba, és ha elveszik tőlük, sírnak... Antoine de Saint-Exupéry

Jaj annak a gyûjtőnek, aki kiad a kezéből valamit, csak egy körömérőt is. Az, aki ad, már nem tud gyûjteni. Mert az adakozás, ha szívből jött, megint másik irányban bontja meg az ember lelkét. Az adakozó szét tudja szórni az ősök minden örökségét, s kevés neki a világ minden kincse, mert adakozással soha az embert megváltani nem lehet. Adj a szegénynek naponta marékkal, s szegény marad, mert nem gyûjtő, hanem ő is kiadó. Móricz Zsigmond

A hitünk olyan, mint a tóba hajított kő, mely hullámokat vet, visszhangot kelt, és repedéseket hoz létre a valóság szövetén. Ha (...) túl sokan hisznek egyazon dologban, akkor néha akkora erőket szabadítunk fel, hogy az a dolog valóra is válik.

Gyakran gondolok arra (...), hogy nincs szomorúbb dolog a világon, mint ha el kell válnunk szeretteinktől. Az ember olyan elveszettnek érzi magát. Jane Austen

Gyakran előfordul, hogy minél inkább akarsz valamit, annál távolibbnak tûnik. Ha elérkezik egy ilyen pillanat, teljes erőmből nekifeszülök a feladatnak, és még jobban erőlködöm.

Mindegyik istenhez imádkozom, ki tudja, ugye. Győzködöm magamban arról, hogy van. Hogy én vagyok a bizonyíték rá, hogy van. Akarom, hogy higgyen magában! Bennem! Bennem higgyen magában. Szendrői Csaba

Folyton azzal kérkedünk, hogy leigázzuk a természetet, de még csak arra se méltat, hogy mosolyogjon rajtunk. Benedek István