Téma
Fáradtság idézetek
-
A fájdalomnak sokféle arca van. A testben olykor szúró, égető, éles, néha csak bizonyos ponton érzi az ember. Lehet apró nyilallás, váratlan görcs, végtelen gyötrelem vagy kínszenvedés. Néha könnyû csillapítani, gyógyszerekkel. Ha a lelket gyötri, szenvedésnek nevezik. Egy részükkel mindennap együtt élünk; kellenek ahhoz, hogy felnőjünk, képesek legyünk élni.
-
A vándor útja véget ért, az út elfogyott. Az éhes nem eszik több ennivalót, a szomjas nem iszik több innivalót. A szem nem lát több fényt, a fül nem hall több hangot. A lélek megmérettetik, mint zöldség a piacon. Testem megtért a hosszú út után, csak nyugalomra vágyik. Ne zavarjátok meg a nyugalmát. Lőrincz L. László
-
Néha (...) alig várom már, hogy egy bizonyos dologgal végezzek. Például az egészségem miatt minden nap kell sétálnom: és tényleg, néha alig várom, hogy vége legyen, mert nem fektetek nagy súlyt rá, nem túl érdekes, és nem is tûnik hasznosnak... Észrevettem azonban, hogy ha arra gondolok, hogy a jelen pillanatot éljem, mire a séta végére érek, teljesen felüdülök. Így van ez más dolgokkal is. Az ember a jelen pillanatra koncentrál, és olyan, mintha repülne. Chiara Lubich
-
Az embernek semmi se jó. (...) Csak akkor érzi jól magát, ha nem érez semmit, mert túl sok mindent érez. (...) Csak akkor élvezheti ezeket az érzéseket, ha van helye és ideje feldolgozni, kipihenni őket. (...) Csak akkor nem fárad el ebben a pihenésben és feldolgozásban, ha van valami, amitől újra jól érzi majd magát, mert nem érez semmit. Körforgás. Rend. Szenvedés és öröm és pihenés és szenvedés és öröm körforgása. Gerlóczy Márton
-
Egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is... aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben. Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen. Egy napon felébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót... s ez az öregség. Márai Sándor
-
Minél többet követelünk meg önmagunktól, vagy minél többet követel tőlünk mindenkori feladatunk, annál inkább a meditáció erőforrására vagyunk utalva, a szellem és lélek mindig megújuló összebékülésére. És minél nagyobb igényeket támaszt velünk szemben egy feladat, s hol felizgat és magasba emel, hol kifáraszt és leteper, annál könnyebben megeshet, hogy elhanyagoljuk ezt a forrást. Mint ahogyan hajlamosak vagyunk testünket és testünk ápolását elhanyagolni, ha belemerülünk valami szellemi munkába.