Téma
Fáradtság idézetek
-
Nyilván léteznek olyan korlátok, amelyek behatárolják testi képességeinket, de ezeket nem a fáradt izmok állítják fel, hanem az agy már jóval előbb közbeszól azzal, hogy kimerültséget éreztet velünk, és kényszerít minket a mozgás befejezésére, mielőtt a perifériáról érkező jelekből károsodást észlelne. Magyarán a fáradtság nem fizikai esemény, hanem érzés vagy érzelem, amelyet agyunk idéz elő annak érdekében, hogy a katasztrofális sérüléseket megelőzze.
-
Folyvást rohanunk, soha meg nem állunk. Még arra sincs időnk néhanap, hogy a tenyerünkbe rejtsük arcunk, összeszedjük magunkat egy-egy percre és szembenézzünk a kérdéssel: mi végre tesszük? Napjaink vágtató tempója, felfokozott életritmusa feszült nyugtalansággal tölt el bennünket. De nem a fizikai fáradtság az igazi baj, hanem a lelki rendezetlenség. Már-már a belső megsemmisülés érzése. S ennek hiába ismerjük a diagnózisát, a gyógymódot nem tudjuk receptre felíratni. Az orvoslással mi szolgálhatunk egymásnak. Az ember az ember patikája. Latinovits Zoltán
-
Fontos arra hallgatni, amit a szívünk és a lelkünk súg nekünk, és ehhez bizony néha-néha el kell csendesedni. Elhallgattatni a bennünk dúló gondolatokat és érzéseket. Kilépni a múltból és a jövőből, és megélni az itt és most pillanatát, mert bizony a szívünk csak a jelenben tud hozzánk szólni. Bucsi Mariann
-
Munka után következik az édes nyugodalom, és nyugalom után ismét jól esik a munka. Így folyik e váltakozás mindaddig, míg az életerő maga annyira kimerül, hogy elhasznált szervezetét többé föl nem üdítheti, s ekkor következik be a természeti halál. Ez könnyû és fájdalom nélküli, mint az elalvás, sőt nem is egyéb, mint elalvás. Greguss Ágost
-
Nem tudok létezni. Nem tudok aludni, hónapok óta. De ébren lenni se vagyok képes. Nehezemre esik a levegővétel. Nem tudok enni, folyamatos hányinger kínoz. Dolgozni se tudok. Rettenetesen fáj a fejem. A nyakam. Az ízületeim. A gyomrom. Dobog a fülem. Nincs kedvem semmihez, nem érdekel semmi. Nem látok kiutat. Nem akarom folytatni. Nem vagyok hajlandó, se képes több halálra. Rettenetes már a levegőtlensége a tömegmagánynak. Tisza Kata
-
Még a legfásultabb, legfáradtabb elme is bátorítást kap a sorstól, hogy észrevegye a valódi gyönyörök csiklandozását. Amikor így teszek, mérhetetlen nyugalom száll meg - odahajlítom, odairányítom lelkem, hogy hozzátapadjon, és élvezze a jót. Nem azért, hogy belevesszen, eltûnjön benne, hanem éppen az ellenkezőjéért: hogy megtalálja benne önmagát. Michel de Montaigne