Téma
Felépülés idézetek
-
Mindig is úgy gondoltam, hogy ha az embernek segítenek, az azt jelenti, hogy kiengedte a kezéből az irányítást, hogy elvesztette az élete fölötti kontrollt; pedig muszáj hagynod, hogy valaki segítsen rajtad, muszáj akarnod, hogy valaki segítsen rajtad, és maga a segítség aktusa csak ezután veheti kezdetét. Cecelia Ahern
-
Úgy gondolom, a legtöbb ember, akit nagy veszteség, akit igazán hatalmas tragédia ér életében, keresztúthoz érkezik. Talán nem azonnal, de amikor a sokk elmúlik, akkor mindenképpen; lehet, hogy hónapokkal, lehet, hogy évekkel később. Ekkor a tapasztalataik hatására vagy többé válnak, mint amik addig voltak, vagy összemennek. Stephen King
-
Ha egy betegnek megmagyarázhatatlan tünetei vannak, akkor nincs jobb terápia, mint a várakozás. Mivel a legtöbb panasz magától megszûnik, az orvosoknak jó okuk van rá, hogy kivárjanak, és néhány nappal későbbre rendeljék vissza a pácienseiket. Egy diagnózis kiderítésére sincs jobb módszer a várakozásnál. Meg kell nézni, hogy a probléma hogyan "folyik". Természetesen ennek az a titka, hogy időben kell abbahagyni a várakozást, és elkezdeni a beteg kezelését. Arnold Van de Laar
-
A szerencse fából vaskarika. Nesze minden, fogd meg jól. Kizárt lehetőségek teljesülése. Ha valaki minden valószínûtlen kedvező fordulatra logikai bizonyossággal számíthat, az a szerencsés ember. Egyáltalán: aki számíthat. Mert ha a balszerencsés ember azt mondja, hogy kétszer kettő az négy, mire odanéz, látja, hogy kétszer hárommal volt dolga, és időközben az is hat lett. Rejtő Jenő
-
Ha a dolgok mélyére nézünk, rájövünk, születésünk kezdetétől azon dolgozunk, hogy felépítsük magunkat. Ha a jó szerencse mellénk áll és szép éveket élünk meg, az életutunk végére ez be is következik; mint egy szekrény, épek, összerakottak, stabilak vagyunk. Telepakolva emlékekkel, jókkal és rosszakkal egyaránt. Azonban az élet bonyolultabb és komplexebb, mint egy szekrény. Nincs használati utasítás.
-
Feltámadásunk nem lehet más, mint halálunk után meghosszabbítható jelenlétünk hozzátartozóink, barátaink, ismerőseink emlékezetében. Ilyenformán, minden ember saját feltámadásának és "örökéletének" kovácsa. Úgy kell élnünk, hogy megmaradjunk az emberek jó emlékezetében. Nem harmadnapra, hanem már halálunk előtt illene "feltámadnunk", élnünk mások gondolatában. Ehhez persze, nemcsak szavak, hanem tettek kellenek. Tar Károly
-
Van olyan nap, amikor azt érzed, kárpótlást kaptál minden rosszért. Amikor elérkezik egy pillanat, amelyet szeretnél megállítani, megfogni és soha el nem engedni. Soha... De el kell engedned. Ám ez a pillanat, ezek a pillanatok újra erőt adnak a következő rossz napokhoz. És így állnak össze hetek, hónapok, évek... És elérkezik a pillanat. Amit többé már nem kell elengedned. Csitáry-Hock Tamás