Feleség idézetek

Akkor ott, abban az irodában rájöttem, hogy valójában senki nem tud rólam semmit, és megfordult velem a világ. Mint mikor egy hepehupás úton autózol, elveszíted az uralmat a kocsi felett, és épp csak egy kicsit, de letérsz az útról. A kerekek felvernek egy kis port, de még képes vagy visszarántani a kormányt. Mégsem számít, milyen erősen markolod, nem számít, mekkora erőfeszítéssel próbálod egyenesben tartani a kocsit, valami folyamatosan az út széle felé lökdös. Innentől kezdve alig van befolyásod bármire is. Egy idő után eleged lesz a hasztalan küzdelemből, túl fárasztó, és úgy döntesz, hagyod. Hagyod, hogy tragédia... vagy akármi... történjen. Jay Asher

Boldogságommal nem dicsekszem, Bár ajkamon csaknem kitör. Ó hányan vannak a világon, Kiket nehéz bánat gyötör... Szegények, ennyi boldogságot látva, Önsorsukat fájóbban érzenék. Elhallgatok. S csak titkon mondok áldást, Hogy társamul téged adott az ég! Ábrányi Emil (ifj.)

Köszönöm, édes anyanyelvem, Te gyönyörû, egyetlenegy, Hogy nekem adtad hangjaid zenéjét S megengedted, hogy szívem dobogását Magyarul muzsikáljam; Hogy a hangszer lettél szent érzéseimben: Áhítatomban búgó orgona, Búbánatomban síró hegedû, S hogy könnyebb kedvem halk fuvalmait A te tilinkód zendítette dalba. Sajó Sándor

Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerûtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyûglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él. Marc Lévy

A "szentség" tulajdonképpen Isten jelenlétét jelentette egy adott tárgyban, egy adott helyen vagy az ember életében. Isten jelenlétét egy profán világban. Az igazi, autentikus lét jelenlétét egy nem autentikus, nem igazi univerzumban. A szentelt hely tisztás volt az idegen világ vadonában; Isten hídfője ebben a világban. Ablak a transzcendenciára. Mikrovilág, amely az Isten jelenléte által a szabadság és a biztonság, az értelmes és autentikus lét tartományává vált egy idegen világban. Hankiss Elemér

Isten egész életünkben próbál magához vonni bennünket. Már ha engedjük. Néhányan azonban olyan makacs természettel rendelkezünk, hogy hosszú időbe telik, mire rádöbbenünk, hogyan munkálkodik az ő akarata az életünkben.

Ha a vallási mítosz nem létezik valamely kultúrában, akkor hamar kitalálják, s ez valóban így történt, több ezerszer a történelem során. Az efféle megkerülhetetlenség minden fajnál az ösztönös viselkedés jele. Edward O. Wilson

Az ember csak azt tudja megváltoztatni, amire hatása van. Ez elsősorban ő és a személyiségén keresztül a környezete. Tehát nekem kell megváltoznom ahhoz, hogy mások is megváltozzanak körülöttem. A változás csodája, ami ezáltal bekövetkezik, a sok kis tett összességének igazában rejlik. Dunajszky Géza

Néha az ember szeme meglátja, amit az agya nem. Kinyitsz egy újságot, és a fejedben megjelenik egy mondat, amit tudatosan el sem olvastál. Belépsz egy szobába, és rájössz, hogy valami nincs a helyén, mielőtt rendesen megnéznéd. Maggie Stiefvater

Képtelenség, lehetetlen - bármennyire erőlködnek az istentagadók - számûzni Istent a földről. Hiszen, ahol szeretet van, ott az Isten!

Amikor az ember úgy véli, hogy belelát a szervezet titkaiba és azzal tölti idejét, hogy agyvelőmetszeteket vizsgálgat az ezerszeresen nagyító mikroszkópon át, akkor csak egy bonyolult vegyi folyamatnak látja az életet, és csakugyan nehéz a lélek és Isten létében hinnie.

Nem is kéne hozzám szép szavakat szóljál, csak egy icipicit énvelem is volnál, csak úgy, hogy énhozzám közelebb hajolnál, hogyha rám éreznél, hogyha rám hangolnál. Nem is a szemedért, karjaidért, szádért, nem is a szemedben rejtező világért, hanem minden szóért, minden tikkadt vágyért. Fekete Vince

Ki mondta, hogy az életnek könnyûnek kell lennie? A nehézségek megfélemlítik az átlagot és visszariasztják a gyávákat, de valójában arra késztetnek, hogy sokkal különb legyél, mint voltál. Hogyan tarthatja magát bárki is önzetlennek, míg nem került olyan konfliktusra, ahol döntenie kellett? Hogyan fejlődhet ki az emberben a hûség, ha soha nem találkozik a kísértéssel? Hogyan alakulna ki bennünk az igazság szeretete, ha nem fenyegetne állandóan a gonoszság és hamisság? Hogyan becsülnéd meg a szeretet csodáját, ha nem ismernéd a magányosság gyötrelmeit?

A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyûlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé. Mind az, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny és nem önmagában; húzódj ki belőle és már nem szenny többé, hanem semleges jelenség. Weöres Sándor

Idővel hajlamosak vagyunk optimalizálni és sablonossá tenni a reakcióinkat mindarra, amit az élet elénk tár. Mindannyian kialakítjuk a magunk gyors válaszait a mindennapi tapasztalatok befogadására és a problémák megoldására. Bár ez kétségtelenül adaptív - hiszen segít, hogy a lehető legkevesebb macerával végezzük el a dolgunkat -, végül rutinná válik. Tompít bennünket. A figyelem izmai elsorvadnak. Michael Pollan

Az emberi arc éppolyan, mint a tenger tükre. Folyamatosan változik az ezernyi ellentétes és láthatatlan felszín alatti áramlat hatására. Bernlef

Bosszant, hogy néha megkérdezem, hogy van-e elég időm mindenre. Nincs szükségem időre. Ahogy neked sincs. Nincs szükségünk ugyanis mindenre. Minden megvan, amire szükségünk lehet. Már rég megvan.

Végzetesen kell élni és írni, tehát nyugodtan, nagyon figyelmesen, egyforma erővel figyelve a világra és önmagunkra, értelmünkre és szenvedélyeinkre, az emberek szándékaira és a mindenséghez való kapcsolatainkra. Márai Sándor

Bármilyen zûrösek, zavarosak és "őrültek" vagyunk, ezt csakis úgy tudjuk elviselni, hogy azt hisszük: mindig igazunk van. (...) El kell hitetni magunkkal, hogy nem bennünk van a hiba, hanem másokban, különben nem tudnánk ilyen tántorogva élni. Nem lenne önbizalmam, ha folyamatosan szembesülnék azzal, hogy nem nekem, hanem a többieknek van igazuk. Müller Péter

Tejfoggal kőbe mért haraptál? Mért siettél, ha elmaradtál? Miért nem éjszaka álmodtál? Végre mi kellett volna, mondd? József Attila