Téma
Feleség idézetek
-
Minden szerelem akkor kezd repedezni, amikor a másik elkezdi a saját szuverén életét élni. Dolga van, nem ér rá, másokhoz is túlságosan kedves, saját feje és saját benső késztetései szerint kezd gondolkodni, s beleütközünk egy idegen lélek öntörvényû világába. Ez a folyamat egyre erősebb lesz, s ha az ember tíz év múlva találkozik egykori szerelmével, majdnem vadidegen ember néz rá. Azt gondoljuk magunkban: "Úristen, mit szerettem én ebben?!" Amikor egy szerelmes barátom zokog, hogy "mindenemet odaadtam neki, mégis elhagyott!", azt gondolom: "A legfontosabbat, a szabadságát nem adtad meg neki! Ketrecben érezte magát nálad, s ez az érzés megmérgezte a szerelmét." Müller Péter
-
A Biblia azt írja, hogy "Isten elültette az örökkévalóságot az ember szívébe". Belső ösztönünk azt súgja, hogy jó lenne halhatatlannak lenni, s ez is annak köszönhető, hogy Isten - a saját képére formálván minket - örök életet szán nekünk. Hiába vagyunk tisztában azzal, hogy előbb-utóbb mindenkinek meg kell halnia, a halált mindenképpen természetellenesnek és igazságtalannak érezzük. S nem más miatt vélekedünk úgy, hogy örökké kellene élnünk, mint hogy Isten elültette ezt a vágyat az agyunkban! Rick Warren
-
Az ingyenesség - többek között - azért nehezen megfogható, mert nem valami, hanem valaminek a hiánya. Egy lyuk ott, ahol az árnak kellene lennie. Hiány a kasszában. Az emberek többnyire konkrét, kézzelfogható dolgokban gondolkodnak, az ingyenesség azonban egy fogalom - valami olyasmi, amit nem tudunk megszámolni az ujjainkon. Az emberiségnek már az is több ezer évbe telt, hogy találjon egy számot, ami leírja a semmit. Chris Anderson (író)
-
Gondviselő Istenem és Atyám! A nap legünnepélyesebb órájában, midőn világosság támad a földnek színén, hogy feltüntesse hatalmas kezed bámulatos alkotásait, midőn millió teremtés életre ébred a mély álomból: íme én te leányod szívemnek szabad és földi homálytól tiszta érzésével (...) óhajtom kirebegni hálámat azon kegyelmes oltalomért, melynek védő szárnyaival a múlt éjen takargattál, és kérem e mai nap folyására is atyai gondjaidat. Tompa Mihály
-
A tudomány jelen állása szerint a Higgs-bozon valós, Harry Potter nem, Istenről pedig nem tudjuk tudományos módszerekkel eldönteni - mégis, a Higgs-bozon léte vagy nemléte a legtöbb ember számára semmit sem jelent, míg Harry Potter története meghatározó volt egy generáció életében, Isten nevében pedig évezredek óta önzetlen jótettek és borzalmas szörnyûségek egész sorát követték már el.
-
Miért dicsekszik az ember, hogy annyival érzékenyebb, mint az állat? Hisz ettől az csak nélkülözhetetlenebb. Ha a mi indítékaink csak éhségre, szomjúságra s testi vágyakra korlátozódnának, majdnem szabadok lennénk, de így megindít minden szél, egy véletlen szó vagy jelenet, avagy amit e szóból kiérezni vélünk. Mary Shelley
-
Mintha két ember lakott volna benne; az egyik az igent mondta: a világot csak a rend alapján lehet berendezni; csak ami kiszámítható, elemezhető, értékelhető, az ér valamit. A másik élénken tiltakozott: a világ csak hangulat, a felületi szépségek, kellemességek, ízek, illatok maradnak az emberben, a többi hiábavaló küzdelem, a lökdösődésben, a harcban kicsorog ujjaink között az élet. Kapcsold ki hát a logikát, oldódj fel a létezésben! Nagy István Attila
-
A szavakkal kifejezett érzések mindenkor olyanok, mint a zene, amelyet szavakkal próbálok visszaadni; a kifejezések és maga a dolog túlzottan különnemûek. A költők, ha erőteljes hatást akarnak elérni, előbb valamely festményt idéznek fel az olvasó számára, s csak azon keresztül magát az illető dolgot. Georg Christoph Lichtenberg
-
A természet rendje ez. A nagy érzések nincsenek a felületen. A hamar elmúló gyümölcsnek: a szamócának, a cseresznyének, málnának édes nedve az első érintésre kicsordul, de a nagy maradandóságra szánt fajokat kemény csontos héjakba zárja a gondviselés. A diónak pláne két tokja is van, azt még előbb szét kell feszegetni vagy megtörni. Mikszáth Kálmán
-
Az ember nagyon nehezen nyugszik csak bele a reménytelenségbe, abba, hogy egyedül van, halálosan és reménytelenül egyedül. Nagyon kevesen bírják csak el a tudatot, hogy életük magányára nincs megoldás. Reménykednek, kapkodnak, menekülnek emberi kapcsolatokba, s e menekülési kísérletekbe nem visznek igazi szenvedélyt, sem odaadást, menekülnek elfoglaltságokba, mesterséges feladatokba, sokat dolgoznak vagy tervszerûen utaznak, vagy nagy házat vesznek, vagy vásárolnak nőket, kikhez semmi közük, vagy gyûjteni kezdenek, legyezőket, drágaköveket, vagy ritka rovarokat... De mindez nem segít. (...) Ezért, mindenekelőtt, kínjukban és zavarukban, rendet tartanak. Minden éber pillanatukban rendbe rakják maguk körül az életet. Állandóan "intéznek" valamit, ügyiratot vagy társas együttlétet, vagy pásztorórát... Csak egyetlen pillanatra nem maradni egyedül magukkal! Egyetlen pillanatra nem látni ezt a magányt! Márai Sándor
-
Sok okból sírhatunk. Lelki fájdalomtól, hirtelen örömtől, a kéjérzettől, de néha még az intenzív szerelemtől is elolvadunk. Elkezdünk csurogni. Folyik belőlünk az, ami bennünk a legtengerszerûbb, a sós könnyünk - elbőgjük magunkat. Amikor a tengerben fürdök, eszembe jut, hogy én most Isten "öröm-könnyében" úszok; akkor sírta ki magából ezt a sós-keserû óceánt, amikor rádöbbent, hogy teremtése milyen gyönyörû. Müller Péter
-
"A természet szerint" akarnátok élni? Ó ti, nemes sztoikusok, szavak micsoda csalárdsága ez! Gondoljatok csak el egy olyan lényt, amilyen a természet, mértéktelenül pazarló, mértéktelenül közönyös, szándék és kímélet nélküli, könyörület és igazságosság nélküli, termékeny és sivár, ám bizonytalan is, magát a közönyt gondoljátok el, mint hatalmat - hát hogyan élhetnétek e közöny szerint? Élni - hát nem éppen annyit jelent, hogy másnak-lenni-akarni, mint ez a természet? Friedrich Nietzsche