Feleség idézetek

Mire számítasz, milyen új tavasz lázrózsás arca felé tapogatsz vak rügyeiddel, szegény, ostoba, bizakodó magnólia? (...) Csak én aggódom. Te tudod a dolgod. magabiztosan duzzadsz, eltökélten. Kivehetetlen milliméterek harcát vívod az időben s a térben.

Pénz, pénz, pénz - minden rossznak a gyökere. A pénz pedig szorosan kötődik az egóhoz, a legrosszabb rossz gyökeréhez.

Az időnél nincs "voltaképpen". Ha hosszúnak érzed, hosszú, ha rövidnek érzed, akkor rövid, de hogy igazából milyen hosszú vagy milyen rövid, azt nem tudja senki. Egy perc olyan hosszú... vagyis annyi ideig tart, amíg a másodpercmutató egyszer körbejár... ténylegesen a mutató körbejárása, az a mozgás, térbeli mozgás ugyebár? Megállj, vigyázzunk! Az időt tehát térrel méred. De hisz ez olyan, mintha a teret az idővel akarnánk mérni... Hamburgtól Davosig húsz óra, igen, vasúton. De gyalog... gyalog meddig tart? Hát gondolatban? Gondolatban egy másodperc töredékéig. Thomas Mann

Normális embereknek (...) tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani.

Nem érdekel, mit gondolsz, most a fájdalom vakít el, Mert utálom, ha valaki játszik a szívemmel, Add vissza nekem, ez a játszma véget ért!

Ha komolyan vesszük a kvantummechanikát, és elgondolkodunk mindarról, ami belőle következik, az szinte pszichedelikus élmény: azt várja el tőlünk, hogy így vagy úgy, de mondjunk le olyasvalamiről, ami világértelmezésünkben szilárdnak és kikezdhetetlennek látszott. Arra ösztönöz bennünket, hogy fogadjuk el: a valóság gyökeresen más, mint ahogyan elgondoltuk. Arra késztet, hogy hagyjuk tekintetünket a feneketlen mélységekbe merülni, s ne féljünk attól, hogy belesüppedünk a kifürkészhetetlenbe. Carlo Rovelli

A mindennapi, a közönséges, a fel nem tûnő nem ingerli gondolkodásunkat, mert megszoktuk. De semmit annyira meg nem szoktunk, semmit oly magától értetődőnek nem tekintünk, mint gondolkodásunkat, lelki életünket. A fejletlen gondolkodás figyelmét csak a természet nagy, csattanós jeleneti keltik fel; amit minden nap lát, azon nem gondolkodik. Hosszú fejlődésnek kellett megelőznie azt a pillanatot, melyben a testek eséséről, az inga mozgásáról és ilyesfélékről kezdtünk gondolkodni. Alexander Bernát

Ugye, ismersz olyan embereket, akik mindig találnak nemes és jó okot, amellyel a hitványságaikat álcázzák? Akik mindig "őszintén beszélnek", amikor rosszak akarnak lenni, akik "kötelességüknek tartják, hogy közöljék ezt vagy azt", s még önmagukkal szemben is olyan képmutatók, hogy mindvégig abban a szent meggyőződésben élnek, hogy minden aljas és undorító lépésüket az önzetlenség diktálta! Próbáld meg elhinni, hogy az ilyen emberek ellentétei is léteznek. Akik olyan cinikusak, annyira nem bíznak sem önmagukban, sem az életben, hogy csak a saját rossz indítékaikban hisznek. Agatha Christie

Az Istenbe való hit lelki szükségletünk, először gyengeségünk, majd tudásvágyunk s végül társadalmi érzékünkből kifolyólag, de mindenek felett emberi hiúságunk, illetve önzésünk követeli, hogy önmagunkat Isten formájában mindég imádjuk. Jász Géza

Abban a pillanatban egyáltalán sejtelmem nem volt, mibe-hova kerültem. Szívesen mondanám el, hogy hitre találtam, sziklán vetettem meg a lábam, ellenállhatatlanul... ahol a téboly értelemre válik, a bánat örömre, a nem igenre. Sőt, a halál maga sem halál többé, hanem feltámadás. Az igazsághoz híven csak egyet mondhatok. Hogy amikor az élet és a semmi közt kellett választani, akkor mást választani, mint az életet, nem is lehetett, nem is annyira az élet miatt, az élet szerelme miatt, pláne nem az örök életért... inkább annak a reményében, hogy egy ideig az leszek, ami lehetek. Azért még lehet lelkesedni.

Az isteni jóság különbözik a miénktől, de nem alapvetően más: nem úgy különbözik tőle, mint a fehér a feketétől, hanem mint a tökéletes kör a gyerek első kísérletétől, hogy kereket rajzoljon. Clive Staples Lewis

Gyûlölöm a könnyen elérhetőt. És nem ember, aki nem áll ellen. Legfeljebb hangyaboly, amelyben már nincsen Isten. Kovásztalan ember. Antoine de Saint-Exupéry

Térképeket terítek magam elé, számolok. Verset írok, gitározom, lüktetek. És megremeg és megpendül és újra zúg, zakatol, cseng-bong az idő. Hallhatatlan hangja szétfeszíti a teret, a léleknek zenél. Megint elmúlt egy nap nélküled. Kovács Ákos

A festőt megbabonázzák a világ alakzatai, tónusai; az emberi test, az emberi arc. S akkor csak azzal törődik, hogy mindazt, ami érzékeit rabul ejtette, más dimenzióban kifejezze.

A tudomány istenekké tett minket, még mielőtt emberek lehettünk volna.

Döntéseket hozunk másokról, amelyek soha meg nem kérdőjelezett eszméken és ortodox nézeteken alapulnak. Az elménk sarkába helyezünk embereket, és bezárjuk oda őket. Néha magunkkal is ugyanezt tesszük. Nathan Filer

- Hogy teszed túl magad a pánikon? (...) - Sehogy. Megpróbálod túlélni. Összeszorítod a fogad, és valahogy majd csak kibírod. Gayle Forman

A tudomány, meg az analízisek, meg a vallomások... szart se érnek! Az élet olyan nyomorultul egyszerû... olyan szánalmasan egyszerû. Müller Péter

Fiam, te haldoklasz, amióta csak megfogantál. És bár a halál szörnyû rossz, az emberek sokkal hatalmasabbnak képzelik, mint amit megérdemel, mint amilyen valójában (...). A haláltól való félelem nagy részét az okozza, hogy csökevényes, elenyésző az életről alkotott felfogásod (...). Amit te halálnak nevezel, az egyfajta elválás, de egyáltalán nem olyan, amilyennek képzeled. Te erre az egyetlen, utolsó lélegzetvételt jelentő eseményre irányuló félelmed vonatkozásában határoztad meg a létezésedet, és e köré összpontosítottad magad, ahelyett, hogy felismerted volna, hogy a halál mindenütt ott van körülötted - a szavaidban, az érintésedben, a döntéseidben, a bánatodban, a hitetlenségedben, a hazugságaidban, ítélkezésedben, engesztelhetetlenségedben, előítéleteidben, hatalomvágyadban, árulásaidban, rejtőzködésedben. A halál eseménye csupán egyetlen apró kifejeződése ennek a jelenlétnek, de te ezt a kifejeződést tetted mindenné, fel sem ismerve, hogy a halál óceánjában úszol nap mint nap. William Paul Young

Nem kell a boldogsághoz semmi, uram, a boldogságot nem lehet akarni. Nem kell hozzá sem szivárvány, sem naplemente. Sem nyugalom, sem béke, sem beteljesült vágyakozás... a boldogság egyszer csak hirtelen elárad, betölt, nem tudni, mitől. Lehet, hogy éppen esik, kopog a tetőn, és attól jön a boldogság, és átsuhan, megáll itt, kicsit elidőz, majd továbbáll. Lehet itt épp akkor, mikor jön szomorúság, gyász, szürkeség, ború és eső. Kilátástalan eső. És lehet, hogy a kopogásától mégis boldogság lesz akaratlanul és véletlenül. Áll az ember valahol az út mellett elhagyatottan, vár valamire, sár van és eső és hideg, és mégis egyszerre, érthetetlenül boldogság van. Bóna László