Téma
Feleség idézetek
-
Elképesztő, döbbenetes, sokszor elkeserítően felfoghatatlan világban élünk. "Igazságokat" szeretnénk hallani, megdönthetetlen, megcáfolhatatlan igazságokat. Hinni szeretnénk ebben, abban, amabban. És persze - hiába. Ez a kor a relativitás, az esetlegesség, a képtelenségek paradox kora. Fogadjuk el olyannak, amilyen, mert másmilyen nem lehet!
-
A világközösségnek - föltéve, hogy volna ilyen - meglenne a hatalma hozzá, rendelkeznék azokkal a tudományos-mûszaki képességekkel és gazdasági potenciállal, hogy a Földet a természet lehetséges legnagyobb védelme mellett paradicsommá varázsolja. Hogy ez nem következik be, az azon múlik, hogy nem létezik ilyen világközösség, illetve hogy az emberiség e cselekvésnek nem alanya. Az emberi cselekmények esetében a cselekvő elsősorban az egyén, a család, a társadalmi csoport, a törzs és talán még a nemzet. Azt még ki kell alakítani, hogy a cselekvésnek nemzetek fölötti, illetve nemzetközi szinten legyen alanya, ugyanis az emberiségnek globális problémái megoldásához erre volna szüksége.
-
Most megértettem, hogy én - ebben a környezetben, a jólmenő íróság keretében - soha nem éreztem otthon magam. Valamit kerestem, valami örökké hiányzott... Mi? Az, hogy a magam világában, a saját levegőm lélegezzem. Ez hiányzott és talán ezért utaztam el innen ezekben az években, amikor csak lehetett; mindig, évtizedeken át. No, de most végre megérkeztem, gondoltam. És figyelmesen néztem a levegős semmit, ami megmaradt. Márai Sándor
-
Egyszer az újságírók megkérték Albert Einsteint, hogy magyarázza el a relativitáselmélet?">relativitáselméletet. Einstein így válaszolt: "Korábban azt hittük, hogy ha a világegyetemből minden anyag eltûnne, akkor is megmaradna a tér és az idő; a relativitáselmélet szerint az anyaggal a tér és az idő is eltûnik." Hasonlót mondhatunk az anyagi világról is. Az anyagok alkotják a civilizáció szövetét. Nélkülük darabokra hullna az általunk ismert "normális élet". Ed Conway
-
A félelem nem ellenség, bár sok spirituális tanító ezt mondja. "A szeretet ellentéte", vagy: "befagyott öröm". Valójában a félelem az őr, biztonságos helyen tart minket, melyben növekedünk; még azt is mondhatnánk, hogy a félelem ajándék. Később aztán, ahogy növekszünk, a félelmek, melyek egykor védtek, a korlátainkká válnak, és arra vágyunk, hogy megszülessünk. Ez elkerülhetetlenül megtörténik. Bízz most magadban, és így bízni fogsz akkor is, amikor a vágyad arra indít, hogy a régi félelmeiden túlhaladva belépj egy nagyobb, fényesebb birodalomba. Charles Eisenstein