Téma
Feleség idézetek
-
Huhú, ha tudná, mi minden szerepelt már tankönyvekben! Hogy az asszony voltaképp állat. Hogy a feketebőrû nem is ember. Hogy Hitler megnyeri a háborút. Hogy a Szovjetunió gazdasági fejlődésben megelőzi Amerikát. Ezekről csak utólag derült ki, hogy olyan kaparós sorsjegyek, melyeken az áll: ön nem nyert. Lackfi János
-
Gyakran kívánom, hogy ha más hozzád nyúl, az érintésétől rázzon ki a hideg, a simogatás is nyúzza a bőrödet, tested lökje ki magából az ő testét. Aztán amikor végre magadra maradsz, kerüljön el az álom, emésszen téged is, vajon hol és miért siklott félre minden, jobb pillanataidban pedig azt latolgasd, a károk valóban helyrehozhatatlanok-e. Ne legyen egy perc nyugtod se: mi van, ha nincs vége, ha érzéseim irántad, ha érzéseid irántam soha el nem csitulnak.
-
A valósághoz vezető út nem könnyû. Először is, az ember nem a térképpel együtt született, előbb meg kell rajzolni, ez pedig erőfeszítést kíván. Minél nagyobb erőfeszítés megtételére vagyunk hajlandóak, annál nagyobb és pontosabb térképünk lesz. Ám sokan nem hajlandóak semmilyen erőfeszítésre. Mások befejezik a rajzolást kamaszkoruk végére. Az ő térképük kicsi marad és vázlatos, a világról alkotott képük egyoldalú és félrevezető. Életük delén az emberek rendszerint fölhagynak térképük rajzolásával. Úgy érzik, térképük teljes, világnézetük helyes (sőt: szent és sérthetetlen), és semmi szükségük nincsen újabb értesülésekre. Mintha kifáradtak volna.
-
Önök is megdöglenek, meg én is. (...) Nem a szabadságért, mint Petőfi, nem a szerelemért, mint Rómeó. Csak úgy. Meghalunk és kész. Senki nem fog túl sokat foglalkozni vele. Jön a villamos vagy a tüdőgyuszi. Mindez nem értelmetlenebb, mint az élet. Semmivel sem kegyetlenebb. Élet és halál ugyanaz a mocskos, aljas tróger. Cserna-Szabó András
-
Az érzelmek, úgy tûnik, lelkünk vízszerû jelenségei. Csodás tud lenni, amikor egy-egy szép, egyszerû emberi érzés áthullámzik rajtunk, és életre kelti belső tájainkat. Szükségünk van rá, hogy - akár kellemesek, akár kellemetlenek ezek az élmények - szabadon áramolhassanak bennünk, átöblítve, megtisztítva, felüdítve lelkivilágunkat. Buda László
-
A derék emberek és az istenek között barátság áll fenn, hiszen összeköti őket az erény. Azt mondtam, barátság? Inkább rokonság és hasonlóság, mert a derék ember csupán élete időtartamában különbözik az istentől, egyébként az ő tanítványa, követője és igazi sarja, akit ama nagyszerû atya, az erények kérlelhetetlen számonkérője - mint az erélyes apák - az átlagosnál szigorúbban nevel. Lucius Annaeus Seneca
-
Az élet nem egy matekfeladvány (...). Ha az lenne, sokkal jobban menne nekem. Gyakran kívántam, bárcsak képes lennék olyan könnyen megfejteni az embereket, mint ahogy a számtannal boldogultam: szimplán közös nevezőre egyszerûsíteni, és megoldani. A számok nem hazudnak; mindig van válasz, és a válasz vagy helyes, vagy helytelen. Egyszerû. Az életben azonban semmi nem egyszerû, és nincsenek válaszok, amiket ki lehetne számolni. Csak a katyvasz van, ami én volnék.
-
A festés tökéletes kikapcsolódás. Semmit sem ismerek, ami a test megterhelése nélkül ennél jobban lekösse a lelket. Mihelyt elkezdődik a kép készítése, a bármely aktuális aggodalomnak vagy a jövő fenyegetéseinek nincs helyük a lelki vásznon, mert árnyékká és sötétséggé válnak. A lelki fényben minden a feladatra koncentrálódik. Winston Churchill
-
Az ember soha nem tudja cselekvését olyan jól megítélni, sem olyan helyesen végrehajtani, hogy tetteiben egészen szabaddá vagy magabiztossá válhatna, és emiatt értelme valaha is felesleges lenne vagy elszenderülhetne. Mindkét képességével, értelmével és akaratával emelkedjék folyvást fölfelé, és így ragadja meg legjavát a legmagasabb fokon, megfontoltan óvja azt külsőleg és belsőleg minden kárral szemben, s akkor semmiben soha nem mulaszt el semmit, hanem szüntelenül a legnagyobb mértékben gyarapszik. Eckhart mester
-
Amikor olyan emberek beszédét hallgatta, akik megvetéssel emlegették a pénzt, arra gondolt, vajon ezek kipróbálták-e valaha is a pénztelenséget. Tudta, hogy a pénzhiány az embert kicsinyessé, önzővé és kapzsivá teszi; eltorzítja jellemét, és a világot közönséges oldaláról mutatja meg előtte. Amikor az embernek fogához kell vernie a garast, akkor furcsa fontosságot tulajdonít a pénznek; ahhoz, hogy a pénzt való értékén becsüljük, elsősorban - pénz kell. William Somerset Maugham