Téma
Feleség idézetek
-
Tudnék panaszkodni, tudnék sírni, hogy milyen borzasztó életem van vagy volt, de ez nem segít. Kinek segít, ha otthon ülök, és mindig visszagondolok, hogy milyen rossz dolgok történtek velem? Ez senkinek és főleg nekem nem fog segíteni. Az élet menni fog így is. Nem fog engem várni az élet, hogy most Reának rossz napja van, és akkor álljunk meg. Nem így lesz. A világ nem így mûködik. Rossz napod van, oké, de túl leszel rajta, és jönni fog majd a következő nap. Nincs értelme mindig azon gondolkodni, hogy milyen rossz dolgok történtek velünk, mert akkor mindig rossz napod lesz, és soha nem lesz jobb.
-
"A bosszú az enyém", mondá az Úr. Így van. A Biblia szerint, a bosszú a mindenható Isten kizárólagos joga. De ha Isten elismeri, hogy él a bosszúval, és ha Isten csak jó dolgokat tesz, ez azt jelenti hogy a bosszú az jó? Ez azt jelenti, ha Isten képmására termettünk, akkor a bosszú nem a gyûlölet eszköze, hanem egy szent hadjárat? Egy áldott dolog?
-
Szüntelen azzal büszkélkednek nekünk, hogy milyen fontos és hasznos a túlvilági élet hittétele; mint mondják, akkor is hasznos, ha nem volna igaz, mert kedvezően befolyásolja az embereket és az erényre sarkallja őket. De valóban igaz-e az, hogy e dogma hatására az emberek bölcsebbekké és erényesebbekké válnak? Azok a nemzetek, amelyekben él ez az elképzelés, példamutatóak-e erkölcseiket és viselkedésüket tekintve? A látható világ nem kerekedik-e mindig a láthatatlan világ fölé? Ha azok, akik az emberek tanítására és kormányzására hivatottak, maguk is felvilágosodottak és erényesek lennének, akkor a realitások talaján állva sokkal jobban betölthetnék tisztüket, mint a haszontalan ábrándok felhasználása révén; de a törvényhozók - ravaszok, nagyravágyók és romlottak lévén - mindenütt egyszerûbbnek vélték, ha a nemzeteket mesékkel elaltatják, ahelyett, hogy az igazságra tanítanák, kifejlesztenék elméjüket, érzékelhető és valóságos indítékokkal sarkallnák az erényre, és ésszerû módon kormányoznák őket. Jean Meslier
-
Ha néha-néha összehasonlítottam magam másokkal, gyakran voltam büszke és beképzelt, de ugyanakkor gyakran levert és megalázott. Gyakran tekintettem magamat zseninek, gyakran félőrültnek. Nem tudtam osztozni a velem egykorúak örömeiben és életében, emiatt gyakran vádoltam magamat, aggodalmak közt vergődtem, mintha reménytelenül el lennék tőlük választva, mintha az élet el lenne zárva előlem. Hermann Hesse
-
A személytelen rendszerek világában élünk; nem kell a jelenlétünket ráhelyezni egy pénzkiadó automatára, hogy hozzájussunk a pénzünkhöz; nem kell az akaratunkkal nyomást gyakorolni a mobiltelefonjainkra azért, hogy mûködjenek. A mi körülményeink között senkinek nincs szüksége a jelenlétét bizonygatnia, hogy egyik napról a másikra jusson. És mivel nincs szükség rá, a jelenlétnek ez az érzéke lassan elhalványul, vagy elvész, vagy elfelejtődik - egyszerûbb engedni a rendszereknek, vegyék át az uralmat. Amitav Ghosh