Téma
Feleség idézetek
-
Amikor túlterheljük a számítógépet, van annyi eszünk, hogy kikapcsoljuk, és várunk egy kicsit, mielőtt újraindítanánk. Miért nem tudjuk megtenni ugyanezt önmagunkkal anélkül, hogy kudarcnak élnénk meg? Nem azt javaslom, hogy nyugodjunk le (jaj, de utálom ezt a kifejezést, meg azokat is, akik használják), de ha képesek lennénk egy e-mail-áradat után pihentetni az ujjainkat, hogy odafigyelve tudjuk megenni a sajtburgert, akkor, ha nem is habos torta, de legalább roppanós sült krumpli lenne az élet. Ruby Wax
-
Az élet így mûködik: van egy "aggódáspiramisunk", és a legfontosabb dolgok miatt aggódunk. Ha eltörik a lábunk, nem aggódunk a fejfájásunk miatt - míg a törött láb össze nem forr. A horkoló férjek csak addig irritálnak bennünket, míg a fürdőszoba lángokban nem áll. Hogyan aggódjunk kevesebbet? Ismerjük fel, hogy stresszünket a fejünkben létező szabályok irányítják. Amint félreteszünk néhány szabályt, vagy megszabadulunk tőlük, rögtön nem bosszankodunk annyira, amikor az élet nem veszi figyelembe a szabályainkat. Tudatosan eldönthetjük: "Senki nem fogja a napomat elrontani." Kiegyezhetünk magunkkal úgy, hogy: "Arrogáns bankalkalmazottak, parkolóőrök, marcona rendőrök, citromba harapott pincérlányok nem fogják a napomat megkeseríteni!" Emlékeztessük magunkat arra, hogy a világ drámai eseményeinek tükrében egy udvariatlan pénztárossal való konfliktus nem is annyira drámai! Andrew Matthews
-
Óvakodjatok a vértanúságtól! "Az igazságért" való szenvedéstől! De még a védekezéstől is! Lelkiismeretetek minden ártatlanságát és finom semlegességét megrontja, makaccsá tesz titeket az ellenvetésekkel és a vörös posztókkal szemben, elbutít, elállatiasít és bikává konokít, ha a veszéllyel, becsmérléssel, gyanúsítgatással, kirekesztéssel, vagy az ellenségesség még durvább következményeivel viaskodva végül még az igazság földi védelmezőjének szerepét is el kell játszanotok: - mintha "az igazság" valami olyan ártatlan és suta személy volna, hogy védelmezőre szorul! Friedrich Nietzsche
-
Minden kornak megvan a maga vezető betegsége. Így létezett például egykoron a baktériumok kora, ami azonban, legkésőbb az antibiotikumok feltalálásakor, véget ért. Annak ellenére, hogy tagadhatatlanul tartunk egy influenzajárványtól, ma mégsem a vírusok korában élünk. Hisz azt az immunológiai technikának köszönhetően már magunk mögött hagytuk. A kezdődő 21. századot patológiailag nem a baktériumok és nem is a vírusok, hanem a neuronok határozzák meg. Az idegi alapú betegségek, úgymint a depresszió, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), a borderline személyiségzavar (BPD) vagy a burnout-szindróma (BS), alkotják a 21. század eleji patológia tájképét. Ezek nem megfertőződések, hanem összeomlások; nem az immunológiailag külsődleges negativitása, hanem a pozitivitás túltengése váltja ki őket. Így tehát megkerülnek minden olyan technikát, amelyek az idegennel való megküzdésre hagyatkozhatnának.
-
Néhány nacionalista abban bízik, hogy a világ sok zárt, de barátságos erődítményből áll. Minden nemzeti erődítmény megőrzi majd a saját érdekeit és identitását, de az erődök ennek ellenére képesek lesznek békésen kereskedni és együttmûködni. Nem lesz bevándorlás, multikulturalizmus, globális elit - ahogy globális háború sem. A probléma ezzel az elképzeléssel az, hogy a védett erődök ritkán barátságosak. A múltban minden próbálkozás, amely felosztotta volna a világot jól elválasztott nemzetekre, háborúba és népirtásba torkollt. Yuval Noah Harari