Téma
Feleség idézetek
-
Szörnyû tévedés azt gondolni, hogy ha egyedül vagyok, márpedig én szinte mindig egyedül vagyok, akkor magam vagyok. Éppen hogy egyáltalán nem is vagyok. A szentfazék vénasszonyok azt hiszik, hogy amennyi időt a templomban ülnek, annyival tovább fognak élni. Én viszont tudom, hogy az életből kegyetlenül levonnak minden másodpercet, amit ebben a bénító magányban töltök.
-
Ha elhisszük, hogy végtelenek a lehetőségeink az életben, azzal csak elhárítjuk magunktól a rettenetes igazságot, miszerint élni annyit tesz, mint előrefelé mozogni az időben, miközben egy belső óra ketyeg bennünk az utolsó, végzetes pillanatig. - Megszületünk, élünk, meghalunk, s hogy eközben milyen döntéseket hozunk, a mindennapos gyötrelmeink végül mit sem számítanak.
-
Az élet olyan körhinta, ahol hiába forogsz együtt a szeretteiddel, mindig ugyanolyan távol leszel tőlük. Amikor pedig megáll, már késő kiszállni és elindulni feléjük. Ha egyszer menekülsz valami elől, a lábnyomaid mindig mutatják majd az utat, amerre menekülsz, egyre nagyobbak és felismerhetőek lesznek mögötted, amíg hirtelen előtted lesznek.
-
Amikor veszélyben vagyunk, akkor káros dolog a védekezés ellen szót emelni, szándékosan billegtetni a mentőcsónakot. Szó szerint életveszélyes például lebeszélni az embereket az oltásokról. Vagy akár csipkemaszkot hordani, mert valaki ezt viccesnek gondolja. Ez szerintem az individualizmusnak olyan káros formája, amely a nyugati társadalmakban sem megengedhető. Azt gondolom, társadalmi érdek, hogy a vírustagadók ellen fellépjünk. És szerintem belefér, hogy bizonyos vélemények népszerûsítését tiltsuk be. Nem véletlen, hogy a Facebookon és más közösségi oldalakon törlik ezeket a posztokat. Ha valaki nem képes az ő adóforintjaiból is kiképzett szakértőknek hinni, akkor nem biztos, hogy akut járványhelyzetben a véleményét meg kell hallgatni. Ez nem az emberi jogok eltiprása, hanem a társadalmi érdek tisztelete. Kemenesi Gábor