Téma
Feleség idézetek
-
Amióta ember él a földön, mindig próbált hinni, reménykedni, mégis mindig bizonytalanságban élt. A küzdelem a bizonytalanságban a hitért, reményért, ez az emberélet. (...) Valahol minden embernek meg kell vívnia ezt a küzdelmet, akárhová jut is el, mert nem lehet szabadságot, biztonságot készen venni a közértben vagy importálni Japánból. Karl Popper
-
Az orvosképzés lassú. Tanítanak minket békákon, disznókon és halottakon gyakorolni, mielőtt élőkhöz érhetnénk. Könyörület nélkül oktatnak. Úgy nevelnek, mint a gyerekeket és néha fogják a leggyengébb fiókát és egyszerûen kilökik a fészekből. Mindannyian felnövünk, és kétségbeesünk, mikor odaérünk, hogy megragadtunk-e minden alkalmat, ami adódott, hogy élhessünk. Annyira elfoglaltak vagyunk, miközben próbáljuk elhagyni a fészket. Nem gondolunk arra a tényre, hogy odakinn nagyon hideg lesz. (...) És mire a saját lábunkon állunk, egyedül maradunk.
-
A nagyszüleim 40 évesen találkoztak először a televízióval. A szüleim 40 évesen próbálkoztak megérteni a parabolaantenna csodáit. Én 40 évesen a mesterséges intelligencia világába csöppentem. Agyunk 40 ezer éve változatlan, és ezzel az aggyal akarjuk felfogni ezt a hihetetlen tempót. Steigervald Krisztián
-
Némely dolgok jók, mások rosszak, megint mások közömbösek. Jók az erények és mindaz, aminek része van bennük, rosszak a hitványságok és mindaz, aminek hitványságban van része, közömbösek azok, amik ezek között közbül vannak: a gazdagság, az egészség, az élet, a halál, az élvezet, a fáradtság. Epiktétosz
-
Amikor az ember mindent megtenne azért, hogy szeressék, egyetlen hajszálra van attól, hogy örökre elzárja a szívét az elől, amire annyira vágyik - törődésre, szeretetre, odafigyelésre. A görcsösség mindent megöl. A szeretetet amúgy sem lehet akarni: az csak úgy jön. Érkezik, berobban, betoppan az életedbe, lenyomja a kilincset, és nem kérdezi, hogy akarod-e vagy sem. Vágyhatsz rá, akarhatod, de csalódni fogsz, hiszen csak engedni kell, hogy megérkezzen. Elfogadni, és nem kérdezni, hogy honnan jön. Oravecz Nóra
-
Mennyire szeretnek az emberek szenvedni! (...) Dolgozhatnak, alkothatnak. Valóra válthatják az álmaikat. Ezzel szemben mit csinálnak? Rémálmokat találnak ki maguknak, aztán elkezdenek hinni bennük és félni tőlük. (...) És ami a legszomorúbb, hogy a rémálmok képesek valóra válni és halálra rémiszteni a létrehozójukat.
-
Az ember feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent, az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy sohasem élt igazán.