Téma
Feleség idézetek
-
[Nem] szabad feltételezni, hogy a beszámolók, amelyeket önmagamnak mondok el saját tettemről, vagy a rendszabályok, amelyeket saját viselkedésem számára előírok, szükségképpen mentesek minden elfogultságtól. Önmagamról szóló beszámolóim ugyanolyan fajtájú tökéletlenségeket mutathatnak, mint a rólad szóló beszámolóim, és a figyelmeztetések, fenyítések és parancsok, amelyeket önmagamnak előírok, ugyanúgy lehetnek hatástalanok és ostobák, mint azok, amelyeket másoknak írok elő. Gilbert Ryle
-
Az ember mindent összeolvas, fel akarja falni az egész világot, és egész vallást épít fel magának a könyvek tiszteletéből, amíg csak rá nem tör egy kiadós szellemi gyomorrontás. És ebből nem is gyógyul ki hamarább, csak amikor feldereng a következő nagy nap hajnala. Azé a napé, amikor az ember egyszerre csak rájön, hogy nem az olvasás, nem a tudálékosság, még csak nem is a mûveltség a legfontosabb. Hanem az, hogy az ember önállóan tudjon gondolkozni és következtetni. Nem csak összeolvasni mindent, amit mások gondoltak, és nem ezeket a másodkézből kapott gondolatokat falni a sajátjai helyett. És nem elfogadni csak úgy vakon a dolgokat, ahogy a történelem állítja, hogy ennek meg ennek így kell lennie. Nem elfogadni. Mert akkor a világ megáll, és nincs többé haladás.
-
Szinte minden társadalmi tőkét, szinte minden kapcsolatot fizetett szolgáltatássá váltottak; amelyben távoli idegenek elégítik ki szinte minden anyagi szükségletünket; amelyben mindig "megfizethetünk valakit, hogy elvégezze a munkát"; melyben a "nincs szükségem rád" kimondatlan bizonyossága rányomja bélyegét a társasági összejövetelekre, üressé és lecserélhetővé téve benne az embereket. Ez a civilizáció csúcsa, az évszázadok óta növekvő jómód végpontja: magányos emberek dobozokban, idegenekkel körülvéve, a pénztől függve, az adósság rabszolgáiként élnek - és felélik a bolygó természeti és társadalmi tőkéjét, hogy ilyenek maradhassanak. Nincsenek közösségeink, mert a közösséget az ajándék szövi. Hogy is teremthetnénk közösséget, amikor mindenért, amire csak szükségünk van fizetünk? Charles Eisenstein
-
Az állandó stressz és aggodalom megviseli a sejtjeinket, és felgyorsítja az öregedésüket. Ugyanilyen hatása van az állandóan elterelődő figyelemnek és az elme elkalandozásának, mégpedig a rágódás, gyötrődés mérgező hatásai miatt - a gondolataink ilyenkor az életünk gondjai körül járnak, de megoldani nem képesek azokat. Daniel Goleman