Feleség idézetek

Ó, és akkor merre, hová? Önnön szíved kiûz önmagadból, nem tágít, ott van a sarkadban, már majdnem kiléptél önmagadból, s nincs visszaút. Mint egy eltaposott bogár, kidülledsz önmagadból, s az a csöpp felszínes keménység s külalak nem számít már. Rainer Maria Rilke

A modern élet rituáléi közül kevés van annyira unalomba áztatva, mint a légi utazás. "Repülés"-nek hívjuk. Milyen félrevezető! Nem annyira repülünk, mint inkább meghatározatlan ideig üldögélünk és álldogálunk.

Az értelmiség egy része - megfelelő ideológiákat is gyártva - szembefordul a tudománnyal és a technikával, mert úgy érzi, tévesen, hogy ez fenyegeti az emberiséget. Pedig dehogy. Az emberiséget az őshüllőtermészet fenyegeti, ami néha például a politikában nyilvánul meg.

Másoknak is vannak rideg szülei, másokat is megcsalnak, becsapnak és elárulnak, (...) mindez nem egy különös teher, hanem csak az élet része, vélt vagy valós sérelem, amitől meg kell szabadulni, el kell felejteni, mert csak az tud megbocsátani magának mega többieknek is, aki felejteni tud. A bánat persze ettől még megtalál majd máskor is, mert amíg élsz, elkerülhetetlen, hogy újabb és újabb sérelemkavicsok és fájdalomszilánkok sebezzenek meg. De hát ez az élet rendje.

Érdemes megfigyelni, milyen szívtelenül bánunk olykor a szeretteinkkel. Magától értetődőnek tartjuk, hogy ott vannak nekünk, és hogy ez örökké így is marad. És ha meghalnának? Vagy ha te halnál meg? Mi lenne, ha előre tudnád, hogy a mai este az utolsó, amikor még láthatod a kedvesedet? Képzeld el, hogy egy angyal száll alá, és a füledbe súgja: - Rendezd el a dolgaidat. Ma este lefekszel, és nem ébredsz fel többé. Utad innen már hozzám vezet. - Akkor tudnád, hogy azt, akivel aznap este még találkozol, nem látod soha többé. Mit éreznél? Mit mondanál neki? Eszedbe jutnának-e még egyáltalán a lelked mélyén dédelgetett kicsinyes sértődések és sirámok? Vajon mennyi szeretettel volnál képes elhalmozni azokat, akikről tudnád, hogy utoljára látod őket? És most képzeld el, milyen volna, ha mindenkihez így viszonyulnál egész életeden át. Ugye, hogy egész más lenne az életed? Michael A. Singer

Valójában emlékeinkért élünk. Minden nap, minden órában, másodpercben, a végtelen sok pillanatban, és e végtelenül sok pillanat végtelenül sok benyomásában úgy érezzük, hogy világban-létünk energiáit gyûjtjük. Számunkra ezt jelenti az én létezése: az, ami emlékké lesz, egyszerre idő és időtlenség, jelen, a jelen áttûnése a múltba, és még inkább a jövőbe: a megtörtént áttûnése az emlék jövőjébe. Beney Zsuzsa

Az "egészséges megöregedés" (...) lehetetlen. Az "egészségesen megöregedni" jelszó nem más, mint a valóságtól elrugaszkodott óhaj. Az viszont nem vágyálom, hogy avatkozzunk be, és lassítsuk le az öregedési folyamatot. A károsodásokat így sem tudjuk megelőzni, viszont későbbre tudjuk tolni a velük járó gondok megjelenését, és tovább maradunk egészségesek. Rudi Westendorp

Földi lét - tünő árnyjáték. Vajda János

Akárhova vet is a sors, az életünk a mi kezünkben van. (...) A belefektetett munkától s a nyert haszontól lesz az élet gazdagabb vagy szegényebb. Itt is... másutt is teljes lehet, ha megtanuljuk, hogy tárjuk ki a szívünk sokfélesége és tökéletessége előtt. Lucy Maud Montgomery

A tiszta látásmód abszolút szintjén a gondolatokra és az érzelmekre úgy kell tekintenünk, mint amelyek a tudat eredendő bölcsességét fejezik ki. A kellemetlenekre célszerû úgy tekintenünk, mint azokra a hullámokra, melyeket szörfösként nem lovagolnánk meg, vagy mint a tévémûsorra, ami olyan rossz, hogy senki sem nézné meg. A tibetiek erre azt a kifejezést használják, hogy "olyan, mint a döglött tehén" - elég, ha az ember csak egyszer pillant oda. A zavaró érzelmeknek nincsen karjuk és lábuk, nem megfoghatók - kivéve azt a zavart, amit a rendszerünkben okoznak. Csupán annyi erővel rendelkeznek, amennyit mi fektetünk beléjük. Ole Nydahl

Az emberi lénynél ostobább nemigen van. Ezt jól jegyezd meg, lányom! Minden a világban létező problémának, gondnak és bajnak csak egyetlen okozója van, és az maga az ember. Nem sok élőlényt tudok mondani, amely nagyobb ellensége saját magának az embernél. B. E. Belle

Nem békés, nyugalmas örömök után vágyódunk, mert ilyenkor eszünkbe jut szerencsétlen sorsunk. Nem a veszélyt keressük, és nem a kellemetlen, kínos megbízásokat, hanem a sürgés-forgást, a zajt, mert eltereli kellemetlen gondolatainkat, és elszórakoztat. Blaise Pascal

Megbocsáss, ha háborgatlak, Édes jó barátom És hogy becses névnapodon E rossz verset gyártom. - (...) Árasszon el téged az ég Minden szép- és jóval, Ne sóhajts fel az életbe A keserû "óh"-val. Ady Endre

Csak egy narcisztikus fazon képes akkor felfogni a dolgokat, amikor már elmúltak. Túl érzékeny vagyok. Kicsit tompábbnak kéne lennem ahhoz, hogy ismét úgy lelkesedhessek, ahogy gyerekkoromban. Kurt Cobain

Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés. Müller Péter

Senki nincs örökre biztonságban. Régebben sem voltunk biztonságban. Ha azt hiszed, biztonságban vagy, az azt jelenti, hogy már nem is vagy biztonságban. Tullio Avoledo

Az intelligencia a leghatalmasabb "erő" a világegyetemben. A kellően fejlett intelligencia képes előre jelezni és leküzdeni bármilyen akadályt, ami az útjába kerül. Ray Kurzweil

A boldogság olyan, mint a svéd napnyugta - mindenki számára elérhető, de a legtöbben másfelé nézünk, és szem elől tévesztjük. Mark Twain

Nem mindig könnyû kényelmesen érezni magunkat a nyitott kérdések teremtette térben. Az emberen úrrá lehet a tériszony, és ilyenkor nagy a kísértés arra, hogy elrejtőzzünk a gyors válaszokból épült kis szobákban. Merlin Sheldrake

Vannak események, amelyeknek a menetét nem lehet megállítani (...). A dolgok, amelyeknek meg kell történniük, megtörténnek, bárhogy próbáljuk is elkerülni őket. Guillaume Musso