Téma
Férfiak idézetek
-
Ahelyett, hogy mindent bírálgatnánk, ahelyett, hogy a körülményeket és az embereket nekünk tetsző alakzatba próbálnánk hajlítgatni, a béke útján nyugodtan és egyszerûen haladhatunk. Valahányszor meglepetést hoz az élet, az első dolgunk ezentúl az legyen, hogy fölkeressük szívünkben a béke helyét. Megállunk egy pillanatra, és megpihenünk Isten szeretetében. Aztán, ha belső békénk helyreállítása érdekében cselekedetre van szükség, azt az utat választjuk, amely a nyugalmunkból ered. Magabiztosan cselekszünk, mert biztonságban vagyunk. Ha később ismét útmutatásra van szükségünk, könnyen és gyorsan hozzájutunk. Nem azért keressük a békét, hogy szigorú elhatározásokat, hosszú távon érvényes szabályokat hozzunk, hanem hogy a döntéseink azonnal, ebben a pillanatban helyreállítsák a békét. Mert csak akkor lehetünk igazán jók, ha a békénk megvan odabent.
-
Nehéz úgy élni, hogy hiszünk önmagunkban: önmagunkban hinni azt jelenti, hogy nem a könnyû örömet hajhászó állati énünk javára döntünk, hanem majdnem mindig ellene; ha azonban másokban hiszünk, nem kell döntéseket hoznunk, mert már minden el van döntve, mégpedig nem a lelki, hanem állati énünk javára. Lev Tolsztoj
-
Mindegy, hogy milyen központi idegrendszeri betegséggel küzdesz, dühítő és idegesítő, hogyha a testedet nem vagy képes irányítani, és nem tudod, mi történik benned. Azt szokták mondani, hogy a végtaghiányosoknak meg még nehezebb. Ez fizikai értelemben biztosan így is van. De lelkileg szerintem könnyebb lehet feldolgozni azt, hogy ha egy embernek valamije nincs, mert akkor ösztönösen másképp oldja meg azt a feladatot. Természetesen nem azt mondom, hogy a mindennapi teendők ellátása ilyen veszteségekkel együtt könnyû, de legalább tudja, hogy arra a végtagjára nem számíthat. Míg egy olyan embernek, mint én, akinek megvan mind a négy végtagja, de nem mindig tudja úgy használni őket, ahogy kéne vagy ahogy ő szeretné, az frusztráló és idegesítő is tud lenni. Akarod, de mégsem megy. Kováts Laura Rozália
-
Könnyû azt mondani a gyereknek, hogy "nagyszerû vagy", de az már kicsit nehezebb, hogy figyeljünk rá, támogassuk az erősségeit, és segítsünk neki, hogy javítson a gyengeségein, és értelmesen ismerje fel a saját fejlődését. Az inga kilengését túlkorrigáltuk ahhoz a kegyetlen korhoz képest, amikor vonalzóval verték a gyerekek körmét, így jutottunk el odáig, hogy már minden gyereknek díjat adunk a puszta megjelenésért is. Minden gyereknek meg kell tapasztalnia, hogy feltétel nélkül szeretik, támogatják és bátorítják, de ez többet kíván annál, mint hogy vastapssal fogadjuk minden alkalommal, amikor belép a szobába. Ezek a változások - a technológiában, az oktatásban és a szülői gondoskodásban - valószínûleg mind közrejátszanak a patológiás narcizmus terjedésében. Ramani Durvasula