Téma
Fiú idézetek
-
Vannak dolgok, amiket mindenki szabadon eldönthet. Ahogy a szülei iránt érez, az csakis a maga dolga és nem hasonlítható máshoz. De az irántuk érzett szeretet ne gátolja semmiben, ne aggódjon sokat miattuk. Járja mindig a maga útját és legyen büszke rá. A maga élete az ő életük is, és az a tény, hogy maga az, aki lehetővé teszi szeretteinek, hogy őbenne éljenek mindörökké.
-
Jó látni, ahogy a gyerekeim okosodnak, küzdenek és alakulnak, tanulnak élni, szeretni, szerelni. Mert egyszer majd belőlük is szülők lesznek, és az otthon látott mintát követik majd. Õk is szerelők lesznek, az unokáimról fognak gondoskodni, én pedig büszke nagymamaként itt-ott besegítek majd a szerelésbe. De egyelőre még a magunk életét szerelem. Szerelem. Mi volna más? Berg Judit
-
A mai napig büszkén vallom, hogy nem nőttem föl. Szerintem a férfiak örök életükben kisfiúk maradnak azoknak, akik szeretik őket. Talán éppen attól férfi egy férfi, hogy sohasem nő be a feje lágya. Hogy semmitől nem fogja vissza magát. Hogy nem cserélgeti a szerepeket, nem nyomja el magában az egyiket vagy a másikat, egyszer apa, máskor férj, színész, szerető. Mindig önmagát adja. Heath Ledger
-
Az a szeretet, amit a szülők éreznek a gyerekeik iránt, különleges. Mindenki más esetében van egy pillanat, amikor elkezdjük megszeretni - de a gyermekünkkel más a helyzet. Õt már akkor is szerettük, amikor még nem is létezett. Minden anyát és apát sokkol, hogy amikor gyerekük lesz, milyen elsöprő erővel önti el őket az érzelmek árja, szinte ledönti őket a lábukról. Felfoghatatlan, mert semmivel sem lehet összehasonlítani. Olyasmi, mint megpróbálni leírni valakinek, aki az életét egy sötét szobában töltötte, hogy milyen érzés a homok a lábujjaink között, vagy egy hópehely a nyelvünkön. Szárnyakat bont tőle a lélek. Fredrik Backman
-
Nem csak a szélsőségesen nárcisztikus szülők élhetnek meg irigységet a gyerekükkel szemben. (...) A férfi gyermeke születése után rémülten érzékeli, hogy partnere figyelme elterelődött róla, és a csecsemő felé fordult. Ez egy teljesen normális, átmeneti jelenség, ám ha az apa személyisége nem elég érett, és nem érti igazán, hogy ez az időszak miről szól, akkor úgy érezheti, "kiütötték a nyeregből". Ez nemritkán hosszabb távon is rivalizáló viszonyt alakíthat ki a gyerekével, mert a féltékenysége valamiféle általános ellenérzésbe és irigységbe fordul. Az ilyen apa (aki gyakran saját magának sem ismeri be valódi indítékait) azt érzékelteti, hogy a gyerek egy kicsit defektes, nem elég ügyes, nem elég vagány, nem elég "fiús". Úgy tesz, mintha azért piszkálná, gyötörné folyton, hogy az "életre nevelje", és egy karakán, férfias férfi váljék belőle, valójában azonban azt kívánja bebizonyítani, hogy egy kis életképtelen szerencsétlen, míg ő, a papa király.
-
A férfit férfivá neveli a világ, saját maga, a nőt szülői, nevelői, férje. És ez így van helyesen, lélektanilag. Amely nőt a világ nevel, azt rendesen el is rontja, s amely nő önmagát neveli, az aligha tud boldog lenni; mert a nő boldogsága éppen gyöngeségében áll s azon öntudatban, hogy nálánál erősebb lények őt pártolják, védik, szeretik, mert gyönge. Jókai Mór
-
Vajon ön szívből szereti a gyermekét, vagy csak akkor szereti, ha a gyerek azt csinálja, amit ön akar? A tulajdona ez a fiú, egy kép a falon, vagy pedig a gyermeke, aki ember? Nyugodtan viszonyulhat hozzá úgy, hogy a gyermeke a tulajdona, és csak akkor szereti, amikor azt csinálja, amit ön gondol. Akkor van egy rabszolgája. Mi a francért hitegeti magát, hogy maga hiteles szülő? Kipottyantotta, megcsinálta, de szülőnek lenni az én felfogásom szerint sokkal több. Csernus Imre
-
Itt a legjobb alkalom, hogy egy okos szót mondjak minden szülőnek, akinek serdülő fia van. Ha csak tudja, kutassa ki, mire van kedve és ha rátalált, az istenért, de meg a gyerekért is: töltse a fiú a kedvét. Senki szülő ne kényszerítse a gyermekét arra, amit nem a gyerek kíván, hanem ő. Az ő életéről van szó, ő éli a maga életét. Megvan rá minden valószínûség, hogy boldogul, ha komoly törekvés él benne, és követheti vágyait. Roy Chapman Andrews
-
Nincs út a férfiúsághoz. A férfiúság az út. Tehát: nevezd meg a sebet! Érezd és sirasd meg! Keresd az apa látványát! Ez nem passzivitás, ez aktivitás. Vállald egészen a felelősséget az életedért és a tetteidért! Ne panaszkodj, ne bújj el szemérmességedben, ne várj meleg érzelmekre vagy csodákra! Cselekedj, mintha! Indulj az útra! Kockáztass valamit! Richard Rohr