Téma
Gyógyulás idézetek
-
A vallás azt tanítja, hogy az ember lelke a halál után a mennybe száll, vagy egy hétszintes kertbe vándorol, netán új testbe költözik, illetve addig fekszünk a sírban, amíg el nem érkezik a feltámadás napja. És persze csak az egyik változat érvényes! Ez pedig azt jelenti, hogy milliók számára derülhet ki a "végítélet napján", hogy a halál utáni élet tekintetében az ő vallásuk épp annyit ért, mint egy beragadt iránytû. Akkor már inkább a tudomány... Mary Roach
-
Sebészként akkor érjük el a legtöbbet, ha a pácienseink teljesen felépülnek és elfelejtenek bennünket. A sikeres mûtét után eleinte minden páciens végtelenül hálás, ám ha a hála tartós, az általában azt jelzi, hogy az alapvető problémát nem sikerült orvosolni, és attól tartanak, a jövőben ismét szükségük lehet ránk. Úgy érzik, meg kell békíteniük bennünket, mintha csak haragvó istenek lennénk, vagy legalábbis valamiféle kiszámíthatatlan sors kezei. Ajándékokat hoznak és üdvözlőlapokat küldenek. Hősnek neveznek minket, sőt olykor istennek. Csakhogy mi akkor voltunk a legsikeresebbek, ha a pácienseink hazatérnek, folytatják az életüket, és soha többé nem lesz szükségük ránk. Henry Marsh
-
Ebben a nagy bizonytalanságban bizonyos vagyok abban, hogy gyarlóságunk felszíni rétege alatt az emberek jók akarnak lenni, és azt akarják, hogy szeressék őket. Valójában legtöbb bûnük nem egyéb, mint kísérlet arra, hogy rövidebb úton jussanak szeretethez. Amikor az ember a halál küszöbére ér - akármilyen képességekkel, lángelmével, befolyással rendelkezett is -, ha halálos ágyán nem veszi körül szeretet, akkor élete merő kudarc volt, és halála hideg borzalom. Én úgy gondolom, ha nekem vagy neked választanunk kellene a gondolat vagy cselekvés két útja között, a halálunkra kellene gondolnunk, és igyekeznünk kellene úgy élni, hogy halálunknak ne örüljön a világ. John Steinbeck
-
Mindenkinek ki van jelölve egy sínpár, már a születésekor s azon kell haladnia és azon mehet, amerre visz... De vannak lelkek, akik át tudnak ugrani egyik sínről a másikra s akkor a más élete elől veszik el az érvényesülés útját... és az a másik leszorul, kiesik... az nem baj: fő, hogy jó sínre kerüljön valaki... és hagyja ott a maga régi nehéz útját. Móricz Zsigmond
-
A magzat. Hiszen ebben a pusztuló testben vakon növekszik egy tapogatózó élet. Közös a sorsuk. Emez még táplálkozik, szív mohón, csakis a növekedés ösztöne hajtja, hogy valamivé legyen, mindegy, mi lenne, mérnök, pap, katona, gyilkos, ember, akármi, de élni akar, szenvedőn és boldogan és összetörten - óvatosan haladt a mûszer a láthatatlan fal mentén - míg ellenállásra nem talált, ott elővigyázatosan áttört - most kiemelni - vége. Vége az öntudatlan keringésnek, vége a sohasem szállt lélegzetnek, ujjongásnak, panasznak, növekedésnek, eljövendőnek. Fakó, élettelen húsdarabka csupán, meg egy kevés elcsöppenő vér. Erich Maria Remarque
-
Azt reméltem, az idő múlásával könnyebbé válik a teher, hogy felvirrad a nap, amelyen igazából nélküle ébredek, amikor már nem csak fizikailag, de mindenestől eltávolodik tőlem, kivész belőlem; elmúlik rólam, akár egy gyönyörû átok, amely valamennyi borzongató szépsége ellenére mégiscsak átok. Vavyan Fable
-
Szükségünk van valakire, egy fölöttünk álló erőre, ami eligazítja és rendben tartja a dolgainkat. Valakire, aki mellettünk áll, ha már mindenki elhagyott. A természeti erők túlságosan hatalmasak a földi halandók számára. Erre mi kitalálunk magunknak egy hatalmat, amelyhez fordulhatunk, ha szükségünk van rá. Én nem teszek különbséget hit és babona között. Úgy látom, a kettő egy és ugyanaz. Az egyikben szabad hinni, a másikban nem. Mert ha megteszed, máglyára küldenek téves tanaidért. Mégis be kell vallanom, hogy én is Istenhez fohászkodom, ha bajba kerülök. Én is úgy teszek, mint a megtévedt lelkek, akik a halálos ágyukon hirtelen megtérnek, hogy legalább megmaradjon számukra valami. Csakhogy az én hitem nem tart sokáig. Amint biztonságban érzem magam, ismét gúnyolni kezdem az eget. Hát ilyen ingatag a viszonyom a mi Urunkhoz. Margit Sandemo