Háború idézetek

A háború nem dicsőség, de piszok és nyomorúság. Margaret Mitchell

A papirokon már rég béke van. Rajtuk az írás már meg is fakult. De mindez nem ér semmit, míg a múlt Háború okai még egyre visszajárnak, Mint éjféli, rémes, kísértő árnyak, Féltékenység, irigység, gyûlölet, S száz más rossz, mi ezek nyomán jöhet.

A háború nem éri meg, egy háború sohasem éri meg. Még ha megérné, akkor sem éri meg. Stephen King

Az erőszakot a legkönnyebb és a legnehezebb megérteni a világon. Néhányan készek vagyunk rá, hogy hatalomvágyból használjuk, mások csak önvédelemből, megint mások egyfolytában, és vannak, akik soha. De van olyan is, aki más, mint a többiek, aki ok nélkül verekedik. Bennük több lehet az állati, mint bennünk, vagy talán több az emberi, de aki belenézett egyre sötétedő szemükbe, pontosan tudja, melyik fajtába sorolhatók. Nem tudni, vajon hiányzik-e belőlük valami, ami másokban megvan, vagy épp ellenkezőleg. Hogy kialszik-e bennük valami, mikor ökölbe szorítják a kezüket, vagy éppen meggyullad. Fredrik Backman

A bánkódás, a szomorkodás, a szenvedés nem boldogság elleni merénylet. Ezek az érzelmek olyan világot teremtenek, amik sokkal inkább megjelenítik, érezhetővé teszik a létélményt.

Tudja, miért szeretik az emberek az erőszakot? Mert annyira jó érzés. Az emberek az erőszakban örömüket lelik. De ha elvesszük tőle az örömöt, a puszta tett értelmetlenné válik.

Az emberiség kimondva-kimondatlanul sóvárog a szolgaságért. A szabadság csalfa fénye mindig megmérgezi a boldogságotokat, mert ott az önzés és a hatalomvágy. Arra születtetek, hogy szolgák legyetek, és végül térdeltek is.

Nemcsak a nyomor és szenvedés enyhítésére kell gondolnunk (...) hanem a szegénység, nyomor okainak megszüntetésére kell törekednünk.

Az emberi szenvedés szükségtelen meghosszabbítása elítélendő, és minden lehetséges esetben segíteni kell, hogy minél hamarabb véget érjen.

A háború legalább akkora szenvedés a megtorlónak, mint a szenvedőnek. Thomas Jefferson

Az élet értelmetlen, (...) az ember létezésének nincs célja, (...) porszemek vagyunk csupán az idő szelében, a tér viharában. Dean Ray Koontz

Erőszakra erőszak a válasz, a háború háborút szül, és a halál csak halált hoz. A veszélyes kör megtöréséhez nem elég gondolkodás és kétségek nélkül cselekedni.

A háborús állapotra jellemző, hogy megfoszt bennünket a perspektívától. A háború életről és halálról szól, és csak a "most" vagy "soha" árnyalatait ismeri. Megteszünk olyasmit is, amit egyébként nem tennénk, mert a "soha" olyan ijesztő, a "most" azonban megnyugvást nyújt. Amy Harmon

Amíg az emberiség, minden egyes embert ideértve, gyökeresen meg nem változik, addig dúlni fog a háború, és mindent, amit építettek, termesztettek és tenyésztettek, tönkretesznek és elpusztítanak, hogy azután újra elölről kezdjék.

A háború: minden apránként fölépített erkölcsi és jogi megállapodás sutba vágása, az emberek lázadása saját civilizációjuk ellen, olyasmi, mint amikor a gyerek fölépíti a homokvárat; aztán egyszer csak a közepébe ugrik. Konrád György

A háború összevisszaság. Zûrzavar. A háború alatt abban sem hiszünk, hogy túléljük a napot. A háborúban nincs holnap.

A világ nem látja az ember belsejét, (...) a legkevésbé sem érdeklik a reményei, az álmai és bánatai sem, amelyek a bőre, a húsa alatt rejlenek. Ennyire egyszerû, abszurd és kegyetlen az egész. Khaled Hosseini

Az ember, a legmagasabb rendû állat, az elképzelhető legszertelenebb tárgy, éppúgy a természet háborújának, az éhínségnek és a halálnak a terméke, mint minden más. Steve Jones

A háborúnak soha nem lesz vége. Sem most, sem később. Valahányszor azt kiáltjuk: Béke!, és hazarohanunk a kedvesünkhöz, és hogy megmûveljük a földeket, soha nem békében, csupán a következő háborútól kapott haladék időben élünk. Mindig lesznek következő háborúk. A jövő ki van ikszelve. Jeanette Winterson

Vannak ilyen rémes pillanatok az ember életében, amelyek kitörölhetetlenek, bármennyire apróságnak látszanak is. Nem a legszörnyûbb szörnyûségekre gondolok, amiket mellesleg szerencsére eddig nem is éltem át, mint a háború, a gyilkos erőszak, sőt még csak nem is önmagában a halál, valaminek, valakinek a drámai, tragikus körülmények közötti elvesztése, hanem az ilyen, látszólag jelentéktelen helyzetekre, közjátékokra, incidensekre, pillantásokra, mozdulatokra, amelyek azonban mégis egy idő után megkövülnek az ember agyában és zsigereiben. Bolgár György