Téma
Haza idézetek
-
Érezte, ahogy (...) ajka az övéhez ér. És... ennyi volt. Minden kérdésére választ kapott, minden félelme lecsillapult, minden kétsége megszûnt. Amit ekkor érzett, nem egyszerû szenvedély volt, hanem horzsoló gyengédség, és olyan erős szerelem, hogy belül beleremegett. Hazatért. Ide tartozott, és végre idetalált. Vele... otthon volt.
-
Ha valaki éltében ürességet talál, órái hasztalanul s unalommal folynak, s ő nemigen érti s tudja: mire való, mért van s mért él? Bizonyára elfelejté vagy soha eszébe sem juta, hogy van hazája. Nem öli az unalom, kevés lesz annak a huszonnégy óra, s nem untatja azt a kora nyári hajnaltámadat, ki honja ügyében fáradoz. A legszentebb kötelesség teljesítésének érzése tölti be az élet minden helyezetiben édes megelégedéssel a hív hazafit, legyen herceg, legyen zsellér! Széchenyi István
-
Az ember veleszületett vágya, hogy része legyen valaminek, ami nagyobb nála. Mivel ez a késztetés nagyon ősi, gyakran úgy próbáljuk kielégíteni, hogy igazodni próbálunk, és keressük az elfogadást. Ez azonban sokszor csupán üres pótlék, és akadálya annak, hogy valóságosan tartozzunk valahová. Mivel a valódi összetartozás csak akkor jöhet létre, ha hiteles és tökéletlen énünket mutatjuk a világnak, a valahová tartozás vágya sosem lehet erősebb bennünk az önelfogadásnál. Brené Brown
-
Én mégis azt gondolom, hogy szeressük az országot, ahol élünk. Amiből a világunkat vesszük, amiből lettünk. Szeressük kritikával, kétségbeeséssel, felháborodással, szenvedéllyel, javító mániával, szerelmes nekidurálással, de szeressük. Ha mi nem szeretjük, szereti majd más, alakítja majd más, és a végén másé lesz. Mert minden végül azé lesz, aki szereti, aki gondozza, ápolja, látogatja, simogatja, csiszolgatja, kezelgeti, beszélget vele. Aki beleteszi a munkát.
-
Mi az, hogy más kultúra? Emberek, családok jönnek, mennek, szeretnek, utálnak, hoznak magukkal nyelvet, vallást, szépet és jót, félelmet és rettegést; általában azért mennek, mert ott, ahonnan jönnek, nem jó, valaki üldöz valaki mást, mert azt hiszi, hogy neki több jár, több kell jusson. Egy Föld van, rajta millióféle ugyanolyan ember, repülő, út, elvágyódás, menekülés. A határ, az őrség, az útlevél annyira tizenkilencedik századi. Mennyivel szebb befogadni, mint elüldözni, ölelni, mint ûzni, adni, mint félni, mosolyogni, mint vicsorogni. Ez itt a lecke. Braun Róbert
-
Hiányzol nekünk, Anya! Mindig csak rád gondolok, és azt szeretném, hogy láthassalak és átölelhesselek, ahogyan te öleltél engem. (...) Gyakran arra gondolok, milyen lett volna, ha Isten úgy akarja, hogy velem maradj... Mindig ott van a lelkem mélyén, amit terólad tudok, mert én a te részed vagyok, és te én vagy. Szeretünk, Anya! Rebecca Skloot
-
Hazára minden embernek szüksége van, persze nem olyanra, amilyennek a primitív, melldöngető hazafi képzeli, olyanra sem, mint a vallásé, vagyis holmi túlvilági haza bágyatag ízelítőjére, nem, az embernek olyan haza kell, ahol talaj, munka, barátság, pihenés és szellemi befogadóképesség egyetlen természetes, kiegyensúlyozott és rendezett egészet, sajátos és egyéni világmindenséget alkot. A haza legjobb meghatározása: a könyvtár. Elias Canetti
-
Fura dolog a honvágy. Szeretek elutazni, és ha itthon vagyok, többnyire azon töröm a fejem, hogyan lehetne megint valahogy elcsavarogni, lehetőleg a világ végére. De szeretek megjönni is. És bár jósorsom sok szép táját engedte már látni a világnak, sohasem tudtam megérteni azokat, akiknek csak az a szép, ami messze van, és érdektelennek, unalmasnak tartják azt, ami itthon van, bár rendszerint éppen ezek azok, akik nem is tudják, mi van itthon.