Igazság idézetek

Érzékeny bőrömön simogatás-negatívok, A pillanatok, a fényképek eldobhatók, De hátramarad a fólia, ami színtelen, A keretbe visszarögzül a gyötrelem. Alain Souchon

Odasimultam öregapámhoz, mint a hajtás a vén fához. Talán arra gondoltam, hogy évek múlva hozzám simul majd így valaki, aztán meg őhozzá, de el nem fogyunk soha-soha... - talán arra, hogy nekem adja nagyapám karja melegét, mellyel átkarolva tartott, hogy továbbadhassam annak, aki utánam jön. Fekete István

Gondolkodom, tehát megváltoztathatom azt, ami vagyok. Hiszen gondolkodásmódunk átalakításával megváltoztathatjuk érzéseinket, tetteinket és egész személyiségfejlődésünket.

A virágok arra tanítanak, hogy semmi sem örök: sem a szépség, sem a hervadás, hiszen a magokból új növények serkennek. Jusson eszedbe ez, ha örömet, fájdalmat vagy bánatot érzel. Minden elmúlik, megöregszik, meghal és újjászületik. Paulo Coelho

A múlt az egyetlen emberi valóság. Mindaz, ami van, már nincs - elmúlt. Ne veszítsünk el semmit se a múltból! Abból építjük a jövendőt, amit már megéltünk. Anatole France

Egyedül születtem, és egyedül fogok meghalni. Azt kell tennem, ami nekem jó, nem pedig mások akarata szerint élni az életemet. 50 Cent

Ha elhagynak téged, a holdat is feketének látod. De soha ne önts kormot az éj lámpására, mert fénylik.

Még ma hagyd abba az akarás akarását és kezdj el megtakarítani. Ne a jövő hónaptól, hanem mától. Mert minden fogyókúra a jövő héten fog elkezdődni, már évtizedek óta. Nincs ez másként a pénzügyi fogyókúrával sem. Csernok Miklós

Néha úgy érzem, feleannyira sem vagyok menő, mint gondolják, és ha valaki venné a fáradságot, hogy jobban megismerjen, rögtön megváltozna rólam a véleménye. Olyan ez, mint a tó, amin gyerekkoromban koriztam: messziről nézve fényes, sima jég borította, de közelebbről már tisztán látszottak a repedések és a korcsolyaélek cikcakkos nyomai. Azt hiszem, én is ilyen vagyok. Egy burok tele karcolásokkal, amiket senki sem vesz észre.

Nem hiszem, hogy őrültség őrizni a megszenvedett perceket, hiszen a velük való küzdelem tesz azzá, aki egyszer leszek. Alakítanak, miközben magjukat elszórva várják, hogy megfakadjanak, s kikelve gyönyörû növényként virítsanak. Mert egy napon tudom, én is újra virágozni fogok, és nem lesz az a sötétség, amely elnyomhatja a fényemet.

A fényben születettek, mint a gazdám, választhatják, hogy jók legyenek. A csirkeólban születettek, mint én, nem választhatnak.

Rideg lettem én is. Hogy miért? Azért, mert aki rideg, annak nem tudnak fájdalmat okozni. Charles Martin

Én a kertész fia vagyok, kislányokat locsolgatok. Gyere, kislány, el ne hervadj, Jó kölnivel meglocsollak!

Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha! József Attila

Olykor egy-két lágy hangfoszlány vagy a fodrosodó víz csillogása, egy virág illata vagy valami véletlenül elejtett kedves szó hirtelen távoli képek emlékét ébreszti fel bennünk, amelyeket a valóságban sosem látunk. Aztán eltûnnek, mint a lehelet, de egy pillanatig boldogabb időkre emlékezünk, olyan jelenetekre, amelyeket puszta akarattal sohasem tudtunk volna felidézni lelkünkben. Charles Dickens

Mind úgy jövünk erre a világra, hogy a saját sorsunkat hordozzuk. A sors nem változik meg számunkra, egész életünkben ilyen marad.

Mondtam már, hogy hétszer csapott belém a villám? Egyszer, amikor a kutyámat sétáltattam. Nem látok már sokat a szememmel, a fülemmel is alig hallok. Néha fogalmam sincs, hol vagyok. Mindig elfelejtek valamit. De tudod mit? Isten mindig emlékeztet arra, milyen szerencsés vagyok, hogy élek.

Ez egy papírváros. (...) Nézd csak meg azokat a zsákutcákat, a magukba visszaforduló utakat, a házakat, amiket mintha csak azért építettek volna, hogy majd szétessenek. Az embereket, akik a papírházaikban élnek, és a jövőt tüzelik el, hogy melegen tartsák magukat. John Green

Ne tekints hátra, ne vájkálj a múltban, mert ami elmúlt, elmúlt. És ne aggodalmaskodj a jövő miatt, mert az messze van. Élj a jelenben és tedd olyanná, hogy érdemes legyen visszaemlékezni rá.

Megkérdeztem, akarja-e, hogy leírjam az érzéseimet, de nemet mondott. - Ez nagyon személyes dolog, magadba kell zárnod. Hogyan is értékelhetném én? A te érzéseid, nem az enyémek. Paulo Coelho