Igazság idézetek

Nem kell, hogy túlagyald Higgy mindig, fékezz, Hagyd már a múltadat, A jelent élvezd. Nem kell, hogy rágódj, drágák e percek, Nálad az ecset, a vászon, Hát te fesd meg!

A túlélés érzéketlenné tesz mások könnye iránt. Különben belefulladnánk. Marceline Loridan-Ivens

Szeretném, ha a temetésemen mindenki, aki ismert, elmondana egy kis anekdotát. Egy jó emléket velem kapcsolatban. Egy mókás, szórakoztató emléket. Addig is igyekszem, hogy mindenkinek több is eszébe jusson. Szeretném, ha az életemet ünnepelnék, és nem siratnának. Nikodém Vanda

Mindig azt mondtam, a szerelem gyengeség, és azt vallottam, hogy ezek az évek nem alkalmasak szerelemre. Azt vallottam, hogy az ember életét csak a munka, a mozgalom töltheti ki, az teheti boldoggá. Aztán odabent rájöttem, hogy az élet ennél több. A szerelem is az élethez tartozik. Nagyon szeretlek. Berkesi András

Én kis kertészlegény vagyok, locsolkodni járogatok, ha nem adnak hímes tojást, elkezdem a káromkodást.

Vannak, akik olyanok, akár a kard. Harcra termettek. Csak akaszd szegre őket, és rozsdásodni kezdenek. George R. R. Martin

Undorodásaink tesznek egyedivé; szomorúságunkról kapjuk a nevünket; veszteségeink tesznek énünk birtokosaivá. Csak kudarcaink összege révén vagyunk önmagunk. Emil M. Cioran

A virág sebezhetőbb, nem képes megvédeni magát, viszont él, életet és örömöt ad mindennek és mindenkinek. (...) Kaktusznak lenni könnyû. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyû. De odaadni azt, ami vagy, kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet, vállalva azt, hogy rád taposhatnak... Nos, ehhez kell az erő. A valódi erő.

Ha a családod úgy gondol rád, mint egy kis házikedvencre, el kell hagynod őket. A család csak az, ahonnan jössz, nem az, ami vagy. Mindent megadnak neked, de ezzel nem érik el, hogy akard is, amit adni tudnak, vagy egyáltalán kezdj azzal valamit. Az, hogy más életet akarsz, bizonyíték rá, hogy meg is érdemled. Kim Cattrall

Azt tanácsolom neked, (...) előbb gondolkozz... aztán fogd be a szád. Isaac Asimov

Az életem tele lesz hétköznapi szenvedéssel, amiben nincs semmi különleges. A szenvedés nem tesz különlegessé, és az sem tesz különlegessé, ha úgy teszek, mintha nem szenvednék. Ha beszélek vagy akár írok róla, attól a szenvedés nem válik hasznossá. Az sehogy sem érhető el. Sally Rooney

Örökre megmaradnak a gyerekkor emlékei, az az érzés, amit a hullámok játéka kelt, ahogy a lábujjak alól kimossa a rózsaszín meg ezüst homokszemeket, vissza a tenger mélyére. Olyan nyugalmas volt; valami megfoghatatlan módon a halhatatlanság mutatkozott az ár-apály váltakozásában, meg az ég és a tenger végtelenjében. Most, ahogy rácsodálkozom ugyanarra a szikrázó víztükörre, tudom, hogy ifjúságunkat sosem hagyjuk el, mindig magunkban hordjuk a szívünk mélyén.

Én is voltam, ami voltam: Virágok közt rózsa voltam, De rossz kertészre akadtam. Bánatimban elhervadtam.

Mintha hájjal kenegettek volna... De miért jó az, ha az embert hájjal kenegetik? Miféle hájról van szó tulajdonképpen, s melyik részén kenegetik azt, aki ettől olyan pompásan érzi magát? S ha már itt tartunk: minden hájjal megkent lesz-e az, akit hájjal kenegetnek? S még tovább: miért olyan nagy öröm az, ha valakit tejben-vajban fürösztenek? Fürdés után a tejet még csak leöblíti a szerencsétlen magáról, de ugyancsak sokat vesződhet, amíg a vajat is lekaparja... S végül: óvjon meg az ég attól, hogy hazám tejjel-mézzel folyó Kánaán legyen, mert a tejbe belefulladni semmi kedvem, köldökig gázolni a mézben - ennél is ismerek jobb időtöltést.

A végzetünk többnyire az utcasarkon hever. Egy darab kutyaszar, egy lotyó vagy egy lottóárus... a szerencse három leggyakoribb megtestesülési formája. Egy biztos: soha nem megy házhoz. Nekünk kell érte mennünk! Carlos Ruiz Zafón

A boldogsághoz szeretet szükséges, de te még saját magadat sem szereted - hogyan is szerethetnél akkor mást? Hiszen ha szeretnéd magad, akkor olyan munkát végeznél, ami örömöt ad neked, ami boldogsággal tölt el.

Akik a legnagyobb hatással vannak az életünkre, a legfurcsább pillanatokban tûnnek fel. Sosem tudhatjuk, ki az, aki elkísér az élet kalandos útján.

A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig. Ottlik Géza

Háborúval nem bosszulhatjuk meg a szenvedéseinket, mert az erőszak erőszakot szül, és az embereket lehúzza saját gonoszságuk és elvakultságuk. Milyen jó is lenne, ha megértethetnénk a gonoszokkal, hogy rosszat csinálnak, ha elfogulatlan és teljes képet adhatnánk nekik! Ez lenne az emberiség igazi diadala!

Mondd, mért kerget szét a gonosz sors? Miért száll a perc? Miért olyan gyors? Ha nincsen tûz, ha nincsen láz, Üres a szív, üres a ház, A csend remeg, S én szenvedek A magam módján... Feke Pál