Mondd, mért kerget szét a gonosz sors? Miért száll a perc? Miért olyan gyors? Ha nincsen tûz, ha nincsen láz, Üres a szív, üres a ház, A csend remeg, S én szenvedek A magam módján...

Kapcsolódó idézetek

1. Új dallam zúg bennem, lázban égek, tenni szeretnék valami szépet. Várlak, gonosz az idő, nem halad, ha nem vagy itt, üres a pillanat! Mi ez? Tagadom! Futok előle, mégis akarom! Hagyom, hogy teljék benne kedve a sorsnak s neked. Te akartad, hogy megszeresselek!
2. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály
3. Múltadban nincs öröm, Jövődben nincs remény, Hanyatló szép hazám! Miattad vérzem én. Bajza József
4. Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, Hadd vigye el a hangom messze a szél! Én látom, de mégsem érem fel ésszel, Csak hamis démonokat kergetnék! Ez ma még fáj, a pokol vár, De holnap nevetve mondok imát! Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár. Majka
5. Ha túl rövid az élet, akkor lassabban kell leélni, De akkora a tempó, hogy azt nem is tudom leírni. Te hová rohansz, így a fal rohan a fejednek, A fejetlenek világában sziszegnek, nem szeretnek.
6. Valami mindig húz, a mellkasom szorít, Nem kapok levegőt, úgy érzem, nem jó így, És akkor van, hogy haza nem akarok menni, Mert otthon azt érzem, hogy összenyom a semmi. Az utcán kóválygok, ha nincsen velem senki, Ha mégis lenne, egyedül akarok lenni. Magam sem értem, mindig el akarok menni, Nincs úti célom, csak a valahova, ennyi. ByeAlex és a Slepp
7. Mert rohan az idő, rátipor, recseg a tüdő, meginog a gerinc, elborul a lélek. Lerombolt szerveim sikonganak, vadulnak, érzékeim roppanva kimúlnak. Mégis imádlak, élet. Szécsi Margit
8. Elengedem a dolgot, már tüske sincsen bennem, Most az életem üres, mégis valamit keresek, Vajon ennyire megváltoztam, vagy ugyanaz lehetek? Én sem értem, mi ez, ami még kavarog bennem, Néha ordítanék, de inkább maradok csendben, Félig felemésztett, mégsem ölt meg engem, Nekem fontos volt, mégis tönkretettem... Children of Distance
9. Nem érzem ősi múltamat S nem látom ifjuló jövőm A percnyi tonnasúly alatt Vergődöm gyáván, felnyögőn. Szolgám nem vár a ház körül, Hogy a csengőmet megnyomom, Még a gyilkos sem könyörül Irgalmatlan magányomon. Zsolt Béla
10. Nem jössz, pedig ha nem vagy itt, félek, nem vagyok én sem. Mint szélben öngyújtód, ha ujjaid nem görbülnek köré, kilobban létezésem távolléted szelében. Rakovszky Zsuzsa