Igazság idézetek

Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Szabó Lőrinc

Szeretem magát, magára gondolok, lépten-nyomon elérzékenyülök s jobban, mintsem óhajtanám, a maga ügyeivel bajlódom, szorongva találgatom, vajon mit gondolhat most; átérzem minden gondját-baját, s át is vállalnám, csak lehetne; őrizem a szívét, ahogy a szobáját őriztem valaha, kitessékelve az alkalmatlankodókat; egyszóval mind jobban tapasztalom, milyen az, mikor az ember valakit jobban szeret, mint önnönmagát: mert én így szeretem, drágám. Ezt gyakran mondják csak úgy a levegőbe; dobálóznak a nagy szavakkal. Én, hogyha mondom is, sose szajkó módra, én mélységes mélyen átérzem. Marie de Rabutin-Chantal

Ritkán születik jó vers, ha a költő az üres papírra legelőször a saját nevét írja fel. Balla D. Károly

Ha kinézek a kertbe, erre a kis vacak fácskára, az jut eszembe, hogy "Úristen, mi folyik itt!" És ámuldozom, míg meg nem unom, hogy ámuldozom. Kukorelly Endre

Úgy mondják, hogy az állatok ösztönösen tudják a hazautat, talán érzékelik a szagot, a helyet. Vagy emlékeznek. Mi gyengébbek vagyunk. Az emlékeink pillanatok alatt köddé válhatnak. A távolság köztünk és a szeretett lény között áthidalhatatlannak tûnhet. Mindössze annyit tehetünk, hogy otthon maradunk, és reménykedünk, hogy nem felednek el minket. De végső soron, hogy úgy lesz-e, az nem rajtunk múlik. És a hazatérés sem.

Kár, hogy nem lettem író, (...) akkor megírhatnám anyámat, megírhatnám magamat, és azt is, hogy szép a táj. Vagy festő lehettem volna. Akkor ugyanezeket lefesthetném. De nem lettem semmi. Egy nagy semmi lettem. Tallér Edina

Cinege énekelt, s követtem, hogy lássam, Illatos mezőkön lépkedett a lábam, Tavaszi színekbe öltöztek a gallyak, Aranyesőt, rózsát öntözött a harmat. Titkon begyûjtöttem néhány cseppet én is, Utána született e rövid poézis. Meglocsoltam mindent, amerre ma jártam... ...de a rózsavízzel csakis terád vártam. Hintázik a virág a tavaszi szélben, Ugye locsolásért tojás lesz a bérem?

Húsvét másodnapján Mi jutott eszembe, Üveg rózsavizet Vettem a kezembe. Elindultam vele Piros tojást szedni. Adjatok hát lányok, Ha nem sajnáljátok, Nagyon megbánjátok, Licskes, lucskos lesz az ünneplő ruhátok.

Jó, ha az ember képes kiadni magából bármilyen módon az érzéseit egy nehéz időszak után. Vannak emberek, akik egyáltalán nem tudnak a lélekről beszélgetni, nincs is kivel beszélgetniük. Ilyenkor jön az, hogy valamilyen módon ki kell adni azt magadból. Ha csak saját magadnak leírod egy füzetbe, hogy éppen ma mi történt, az milyen reakciókat váltott ki belőled, és te azt hogyan igyekszel feldolgozni, az már segíthet. Tóth Vera

Az ünneptől főként azt várnánk, hogy legyen! Végre valami ne tőlünk függjön, ne a jókedvünknek, szerencsénknek, boldogságunknak legyen kiszolgáltatva, hanem legyen: mint a természet. Mint a napsütés. Mi meg ülnénk a kerti fehér karosszékekben, valaki talán még könnyen mellettünk, és arcunkat a fénybe tartjuk. Ez volna az ünnep - jön, amikor ideje van, harmónia és jóság nő a nyomában, és nemcsak jobbá változunk, de a másik jóságára is rálátunk. Esterházy Péter

Régóta nem jutott el a szívemig senki, Olyan elveszettnek éreztem magam. Régóta nem varázsolt el igazán semmi, Néha minden egyes percet átkoztam. De amikor jöttél, lágyan átöleltél, És valahogy mindent olyan egyszerûvé tettél.

Az érzelmek jönnek és mennek. Ha beszélünk róluk, általában hamar elmúlnak, de ha magunkban tartjuk őket, akkor sokáig bennünk maradnak. Gary Chapman

Ne próbáld folyton megmagyarázni az érzelmeket. Élj meg mindent intenzíven, és amit éreztél, azt úgy őrizd magadban, mint valami isteni adományt. Paulo Coelho

Megint a sírás fojtogatta, de gyorsan felült, és próbálta visszatartani a könnyeit. Elege lett a sírásból. Soha többé nem fog sírni miattuk. A könnyek haszontalanok, csak a gyengeséget jelzik, és nem méltó az emlékükhöz. J. R. Ward

Még egész kicsi voltál, amikor anyád bajai elkezdődtek. Akkor borzasztóan magam alatt voltam, nem tudtam, mit tegyek. Csak ültem a széken búskomoran. Te ezt persze láttad, és valószínû meguntad, mert egyik alkalommal odaugrottál hozzám, és adtál egy nagy puszit. Aztán mentél is tovább azzal a lendülettel, mintha csak úgy útba estem volna.

Én tartottam vissza magamat fukarul és görcsösen, még akkor is, ha ettől jobban szenvedtem, mint ő! Inkább fájjon, inkább legyek magányos és száraz és örömtelen és szerencsétlen, mint hogy vele boldog legyek! ...MERT NEM SZERETEM!... Müller Péter

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam. Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja, Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebemben is elférnek a piros tojások.

Azt beszélik, könnyű megfeledkezni a gondokról, ha jó idő van. De elég egy hűvös fuvallat, hogy visszafújja az arcunkba a valóságot.

Hallottam sírni a vasat, hallottam az esőt nevetni. Láttam, hogy a múlt meghasadt s csak képzetet lehet feledni; s hogy nem tudok mást, mint szeretni, görnyedve terheim alatt - minek is kell fegyvert veretni belőled, arany öntudat! József Attila

A depresszióban szürke minden. Az ég, a fák, a szoba fala. Szürkék az emberek, az autók az utcán. Szürke a felkelő nap és a napnyugta a horizonton, szürke köd borítja a világot. Az agyat is.