Téma
Író idézetek
-
A zene a mûvészet legtökéletesebb típusa. A zene sohasem fedi fel legvégső titkát. Így értjük meg a korlátozás értékét a mûvészetben. A szobrász könnyen lemond a színről, a festő a való méretről. Ezzel a lemondással elkerülhetik a valóságnak nagyon is érthető visszaadását, a csupasz utánzást és a gondolatoknak túlságosan érthető, értelemhez szóló ábrázolását. Éppen tökéletlensége által éri el a mûvészet a tökéletes szépséget. Oscar Wilde
-
Aki azt mondja, hisz a jelekben, általában arra gondol, hogy a szimbólumokban hisz. A szimbólum látható dolog, de valami láthatatlant jelenít meg. Absztrakt értelemben használjuk. A galamb például madár, de egyben a béke szimbóluma. A kézfogás pedig nem csupán egy mozdulat, hanem a jóindulat jele is. A szimbólumok képzettársítás útján jelenítenek meg valamit, és sokszor rejtvényt adnak fel: ki kell találnunk, mi az a bizonyos láthatatlan dolog, mert nem mindig egyértelmû. Cecelia Ahern
-
A régi találmányok jelentősége az emberiség számára sokkal nagyobb, mint az új találmányoké. A gőzgép fölfedezése, az ágy fölfedezése, a kerék, a kocsi, a taliga fölfedezése - sokkal nagyobb jelentőségû volt; a búza fölfedezésének a jelentősége az emberiség számára sokkal nagyobb volt, mint a mai felfedezéseké. A mai felfedezések jólétet és gondtalanságot biztosítanak, amik bizony szép dolgok, de hát mégsem az a jelentőségük, mint amikor megszabadulunk attól, hogy éhezzünk, amikor megszabadulunk attól, hogy a kövön aludjunk. Wigner Jenő
-
Vigaszod és vigaszom az emlékezés szerencsés napokra, ami oly kevés. Túléltük korábbi ostoba énünket, jutalmunk maga a továbbélés. Mindig minden először történik velünk, mert újra és újra magányból, időből és szerelemből gyúrjuk össze magunkat. Ugyanakkor mindent úgy kell megnéznünk, mintha utoljára látnánk!
-
Egy napon megjelenik... és ami addig lét volt, egy pillanat alatt életté válik. Egy varázsütésre. A keret képet kap, a fû között pipacs nyílik, a ház otthonná válik. A kávénak íze lesz, az évszakok rügyekké, napsütéssé, lombhullássá, hópelyhekké válnak, és a madárszóban meghallod a dallamot. Csitáry-Hock Tamás
-
Esküvő. Mindenki számára ismerős szó és mindenki számára más és más jelentéssel bír. A nők számára az esküvő nem más, mint a boldogság, a fényûzés, a nagy nap, az életre szóló döntés, és az én már elkeltem, hihi, te még mindig szingli vagy szinonimája. Egy férfi számára az esküvő nem más, mint a minek ebből ennyi, ebből nem volt olcsóbb, ez nem hiányzik ide, fejezd már be, éljük már túl valahogy szinonimája. Egy zenész számára az esküvő nem más, mint ahogyan egy ősi kínai közmondás tartja: Money, money, money, must be funny. Egri László
-
Az ember feljő, lelke fényfolyam, A nagy mindenség benne tükrözik. Megmondhatatlan kéjjel föltekint, Merőn megbámúl földet és eget; De ifjusága gyorsan elmulik, Erőtlen aggott egy-két nyár után, S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia. Kiirthatatlan vággyal, amig él, Túr és tünődik, tudni, tenni tör; Halandó kézzel halhatatlanúl Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is, Még a hiúság mûve van porán. Vörösmarty Mihály