Téma
Irodalom idézetek
-
Bármilyen furcsán is hangzik, de a vaskos könyvek az olvasó kényelmét szolgálják: ha már egyszer befészkelte magát egy meghatározott fikcióba, otthonosan mozog a házban, ahol a szereplők élnek, hasonló folyamat játszódik le egy bestsellerben is fejezetről fejezetre, mint egy szappanoperában; azért kedvelik a háziasszonyok többek között a mamutsorozatokat, mert olyan minimális szellemi hozzájárulással ringatózhatnak a rétestésztává nyúló történetben, hogy közben semmiféle többletinformációval nem kell terhelniük magukat, egy újabb film elé ülni mindig kockázatosabb, hátha nem tetszik a helyszín vagy a szereplők kara. Ezért van az, hogy már az alcím feltünteti, miféle nézőközönségnek szánják. Már senki sem csodálkozik a szellemi renyheségre utaló meghatározásokon a tévémûsorokban, hogy most egy "kórházsorozatról", gimnazistákról, ügyvédekről szóló szappanoperáról vagy úgynevezett családi sorozatról van-e szó. Kontra Ferenc
-
Egy ország szellemi világában is áll az, amit a fizikában a "közlekedési csövek" törvényének neveznek. Ha egy edény vízbe akármilyen vastag meg vékony, hosszú meg rövid csöveket dugunk: a víz valamennyi csőben egyféle magasságban fog állani. Egy nép szellemi életének összes edényeiben is a kultúra egyformán szokott szállni.
-
Magam is úgy éltem, mint te, vagy akárki más. Kollégiumban, líceumban. Képzelt gyötrelmeire és való igaz örömeire gyönyörûség a visszaemlékezés. Eltompult gasztronómiai masinériánknak gyönyörûség még a pénteki paréj emléke is, amitől úgy borsódzott a hátunk. Szép élet volt az. Gyûlöletes volt benne minden kiszabott munka, de mégis csak az volt, ami bennünket munkálkodni megtanított. Honoré de Balzac
-
Egykori iskolámban is számosan lógnak a falon, talán mert az iskola is már olyan hatalom, mely úgy egészen sose enged el, ha egyszer a markában érzett - míg élünk, árnyaink hûen elkísérnek, de fényeink képeinkkel együtt szakadnak az állam, a kormány, a kórházak, a templomok és a legkülönbözőbb mûintézetek leltárfüzeteibe, mely tételes formáinkat méltán nevezzük kártyáknak a "személyi", "TAJ" és egyéb előtagok ellenére, ha már úgyis az ördög keveri őket és egy vagy több magunk csinálta isten oszt le és ki velük együtt minket is.
-
Ha az alatt az idő alatt, míg oly nagy mérséklettel, úgy szólván az émelygésig tömjük fejükbe a grammatikát, némelyeknek a retorikát, egynéhánynak a logikát is, ezek helyébe az érdekes matematikai és fizikai tudományokat adnánk elő, ki sem tudom mondani, hogy milyen örömmel árasztanánk el őket egész életükre. Apáczai Csere János
-
Aki egy bizonyos színvonalú irodalmon nőtt fel, annak dühítő, ha hivatásos könyvkiadó által gondozott kiadványban olyan mondatokat olvas, amelyek egyszerûen nyelvtudásbeli hiányosságokat mutatnak. Persze mindent szabad, csak nem irodalomként kellene árulni. Előállíthat mindenki olyan szövegeket, amilyeneket akar, csak ne írja elé, hogy regény. Tóth Gábor Ákos
-
Miért van a szavaknak olyan feszítő erejük, mint a fizikai vágynak, miért van, hogy ha egy kislány valamikor azt olvasta, hogy "a borszínû tenger alszik", hiába látta azóta a vikingek zöld óceánját, hiába úszott a hajója a Tirrén-tengeren vagy a Finn-öbölben, azt érzi, belehal, ha nem látja meg, milyen az a borszínû tenger? Szabó Magda
-
A nagy irodalmi események - díjátadók, konferenciák, kerekasztal-beszélgetések - olyasmik, mint a gimiben az első napok, csak sokkal rosszabbak, mert itt a menő gyerekek tényleg menők, és kevés megalázóbb dolog van annál, hogy kizárnak a beszélgetésből, mert a könyvedből nem kelt el elég példány, nem reklámozták eléggé, vagy a kritikai visszhang nem volt elég erős ahhoz, hogy emberként bánjanak veled. R. F. Kuang