Téma
Jövőkép idézetek
-
Egy verseny olyan, mint egy mûvészeti alkotás; alkotás, ami a technikán és a munkán kívül inspirációt is igényel, hogy aztán elégedetten szemlélhessük. Egyúttal mulandó is, olyan, mint egy buddhista mandala, élvezhetjük a megalkotása közben és a csúcspontján is, de amint elérte a tökéletességet, örökre eltûnik, mert lehetetlen lenne ugyanazt a versenyt még egyszer megalkotni. Lehetnek hasonló versenyek, átélhetünk hasonló érzelmeket, érezhetünk ismerős érzéseket, de sohasem ugyanabban a formában, mert az inspiráció mindig más formák felfedezéséhez vezet minket. Kilian Jornet
-
Mi volt ebben a nőben olyan mulatságosan, olyan megvesztegetően és lefegyverzően jelentéktelen, hogy rögtön oda kellett figyelni, az érdekes, szép, hangos és rikító nők között? Valami volt benne, valami szótlan és sugárzó. Az ember reánézett, s egyszerre megértette, hogy eddig didergett, de most már elég odaülni e nő mellé, s akkor majd nem fázik többé. Igaz, nem perzsel majd különösebb forróság sem környezetében; ez a nő nem lángol. De melegít, mint egy régi cserépkályha, mely tél elején egyszer illatos fahasábok lángjától langyosodott át, s aztán csendesen parázslik tavaszig. Ezért melléje ültem, különösebb remények vagy igények nélkül; s melegedtem. Márai Sándor
-
Két ember, akik elég régóta szeretik egymást, végül nem tudatosan, hanem ösztönösen érintik meg egymást, mikor találkoznak az előszoba és a konyha között, a testük egyszerûen megtalálja a másikat. Kifelé menet egyikük keze véletlenül hozzáér a másikéhoz. Kicsiny ütközések, mindennap, sokszor. Az ilyesmit nem lehet tudatosan megalkotni. Fredrik Backman
-
Nem értjük egymást, Vérző óriásokként borulunk egymásra És közben összedől alattunk minden. Vizsgáljuk egymás homlokát És nevetünk a barázdákon, Eloltjuk a lámpát és belebámulunk a csöndbe. Ilyen csöndben születtem én is, Ilyen hideg és sötét csöndben, És ami azóta mögöttem van, nem több, Mint egy haldokló jelentéktelen lábnyoma.