Téma
Jövőkép idézetek
-
A lassúzás elég fura dolog. Igazából nem is tánc. Inkább csak áll az ember a másikat átölelve és a zene ütemére egyik lábáról a másikra billeg. Azt hiszem, beszélni sem nagyon szokás közben, legalábbis körülöttünk senki nem beszélt. Azt hiszem, értem, miért: az embert annyira lefoglalja a másik közelsége, hogy nehéz ilyenkor kigondolni bármilyen témát. Meg Cabot
-
Nincs olyan ember, akinek ne lenne legalább egy közeli ismerőse, akit nem lehet megajándékozni. Illetve lehet, de minek. Arról a reménytelen helyzetről van szó, hogy a megajándékozott illető sehogyan és semminek sem örül, de még egy csöppet se, inkább mintha a gyulladt fogát huzigálnák, jól seggbe rúgnák vagy abuzálnák, amikor mirhával, tömjénnel ajándékozzák, az arany Doxa láttán legörbül a szája, és úgy marad. Akármit teszünk a keze ügyébe, akármit helyezünk a karácsonyfa alá, az ünnepi asztalra - gyémánttal kirakott láncfûrész, csinos kézi atombomba, az izsáki marmonkannás csodaküvé - , ő csak motyog, a vállát húzkodja undok mód, sértetten elfordul, és az már eredmény, ha annyit előprésel a szája fodrozásán keresztül: nem kellett volna. Szív Ernő
-
A pillanat felvételei bástyák az idő múlásával szemben. Kattan a zár, villan a vaku, és meg is állították az időt, ha csak egy szempillantásra is. Hogyha a jövő generációinak bármit is mondanak ezek a fényképek, hát akkor az: itt voltam, léteztem, fiatal voltam és boldog, és valaki számára voltam annyira fontos ezen a világon, hogy megörökítsen.
-
Az a szeretet, amit a szülők éreznek a gyerekeik iránt, különleges. Mindenki más esetében van egy pillanat, amikor elkezdjük megszeretni - de a gyermekünkkel más a helyzet. Õt már akkor is szerettük, amikor még nem is létezett. Minden anyát és apát sokkol, hogy amikor gyerekük lesz, milyen elsöprő erővel önti el őket az érzelmek árja, szinte ledönti őket a lábukról. Felfoghatatlan, mert semmivel sem lehet összehasonlítani. Olyasmi, mint megpróbálni leírni valakinek, aki az életét egy sötét szobában töltötte, hogy milyen érzés a homok a lábujjaink között, vagy egy hópehely a nyelvünkön. Szárnyakat bont tőle a lélek. Fredrik Backman