Jövőkép idézetek

Az ember nem mindig tudja egyszerûen kimondani azt, amit gondol. A szíve az akadály és a gondolatai. Ettől vagyunk emberek.

Ha valaki megkérdezné tőlem, miért szerettem bele az amerikai sport podcastekbe, azonnal rávágnám: azért, mert imádom hallgatni, ahogy hiteles emberek, akiknek minden szavából süt, hogy élnek-halnak kedvenc sportágukért, érvek ütköztetésével, egymást tisztelve, a másikra figyelve képesek értelmesen, élvezetesen vitatkozni.

Mindannyian sikeresek akarunk lenni, nem? A kérdés, amit fel kell tenned magadnak, hogy mit jelent számodra a siker. Mi számodra a siker? Több pénz? Rendben van. Nincs semmi baj a pénzzel. Talán egy szép család? Egy boldog házasság? Vagy mások segítése? Esetleg híressé válni? Vagy lelkileg erősnek lenni? Vagy hogy egy kicsit jobb világot hagyj itt, mint ahova érkeztél? Folyamatosan tedd fel magadnak ezt a kérdést! A válaszod idővel változhat, és ez jól is van így. De bármi is a válaszod, ne tegyél semmit, ami kibillenti a lelkedet! Mindig az legyen az első, hogy te ki vagy, ki akarsz lenni, és ne fecséreld az időt semmire, ami szembemegy mindezzel! Matthew McConaughey

A férfi olyan, mint a vas, ütni kell, hogy fegyver legyen belőle. Shan Sa

A szépség egy képzet, amely gyermekkori benyomásokon, hatásokon és mintán alapul.

Szeretek dolgozni olyan emberekkel, akik feltételeket szabnak. Nyugtalanítanak azok, akik azon nyomban elfogadják az én feltételeimet. Victor Eftimiu

A színház szerintem egy olyan fórum, ahol mindenki érti egymást. Egy nyelven beszélünk, a színház nyelvét használjuk.

A kegyelem dinamit: ledönti a falakat.

Ahol kifogynak az emberi érvek, ott nem marad más, mint a golyó - a fegyverek szava.

A vers olyan, mint az ementáli sajtban a lyuk, igazából a lyuk a titok, azt a sajtot veszem meg, amelyik tele van lyukkal, mégis a sajtot eszem, nem a lyukat. Vörös István

Miért értékelődnek át a fogalmai, miért nem követheti ésszel önmaga változásait? Abnormális a rögeszme: kilépni a bőréből, szembefordulni önmagával - és bemutatkozni. Vavyan Fable

Mi a Szépség? Honnan jön, mit találunk rajta? Szép egy kéz? Egy nézés? Egy mozdulat? Túl az egészen, messzi mögötte érzek valamit. Valami végtelen jót és nyugodalmasat. Mi van rajtam szép? Semmi. Szép csak az lehet, (...) aki jóban van a világgal. Márai Sándor

Valójában nem az egyént szereted, hanem azt, amit tesz érted. Ha megérted és elfogadod ezt az egyszerû tényt, akkor sokkal könnyebb lesz elérned azt is, hogy megszerettesd magad.

Képtelen volt sírni - "ez a fájdalom túl nagy a könnyekhez". Lucy Maud Montgomery

Ne téveszd össze a személyiségemet a viselkedésemmel! A személyiségem az, aki vagyok. A viselkedésem attól függ, te ki vagy.

Nézzünk körül szélesebb ismeretségi körünkben, jobb híján a Facebookon, számláljuk meg, hány férfiról tudjuk, hogy verdeng egy eldöntendő kérdés börtönében. Latolgatja, mondjuk, hogy összeköltözzön-e a barátnőjével. Elvegye-e feleségül? Gyártson-e vele gyermeket? Avagy: hagyja-e el a családját valamely új szerelem kedvéért? Esetleg: váltson-e lakhelyet, állást, országot, jóbarátot, életstílust, szenvedélyt? És mi a sztenderd válasz? Az, hogy IGEN, de NEM. Mert sok érv szól amellett, hogy lépjen, de legalább ugyanannyi amellett, hogy mégse. Következésképp a végeredmény általában: IS. Márpedig így soha semmit nem döntünk el. Fontos ügyeinkben ezzel az IS-sel addig halogatjuk az elhatározást, míg sorsunk keresztútjainál szinte sosem mi döntjük el, hogy merre menjünk, hanem az idő. Fennköltebben: az Égiek. Hívőknek: az Isten. Anyagelvûeknek: a Sors. Vámos Miklós

Ha valakit az életednél is jobban szeretsz, akkor kiszolgáltatod magadat a legnagyobb fájdalomnak. Senkit sem szabad ennyire szeretni. Fábián Janka

A legártatlanabb asszonyt is hírbe lehet hozni egy véletlen szóval!... És aztán ki tudja, hátha nincs is ártatlan asszony a világon. Móricz Zsigmond

Nehéz ismét belátnom, Hanyatlik szép világom. Divattá vált a vakság, Újra pedig ész kell manapság. Hazugsággal irányít, Hatalmat így szilárdít Magának most a rendszer, Hiába küzdesz, úgyis nyer egyszer. Depresszió

Köznapi magatartásunkat vágyaink szi­matja irányítja, jobbra, balra, föl, alá, asze­rint, hogy az alkalom szele honnan fú; csak a megkívánás pillanatában tudjuk, hogy mit akarunk, s oly változékonyak vagyunk, mint az a bizonyos állat, amely környezetének színéhez alkalmazkodik. Hol elhatározunk valamit, hol elejtjük; máskor meg vissza­pártolunk hozzá: csupa ingadozás, követke­zetlenség. Nem megyünk, hanem sodródunk, mint amit visz a víz: olykor szelíden, olykor vadul, aszerint, hogy az ár haragos-e vagy csöndes. Michel de Montaigne