Téma
Jövőkép idézetek
-
Újabb irodalomtörténészeink szemében kitûnő ajánlólevél a Dunántúlról kelt születési bizonyítvány. Aki onnan jön, arra valami csodálatos, eddig ki nem derített félreértés folytán látatlanba és számolatlanul tukmálják a mûveltséget, a pallérozott lelki egyensúlyt, a latin-katolikus szellem bölcs mérsékletét, derûjét és éleslátását, egyszóval a nyugatiasság minden ragyogványát, mely ezt az országrészt elönti, abból az egyszerû okból, hogy Magyarországon arrafelé nyugszik legkésőbb a nap. Illyés Gyula
-
A helyi választásokról tudósító legjobban felszerelt hírszerkesztőségnek a helyi szerkesztőségnek kell lennie. Ha szerencsés, és még megvan. A szavazás napjának végén a remek helyi újság itt marad, vár és figyel. Mikor figyel, a politikusok hatalma kisebb, a rendőrség a népet szolgálja, még a nagy cégek is igyekszenek jobban viselkedni. Ez a nemzedékek óta tájékoztató és utat mutató mechanizmus már nem úgy mûködik, mint régen. Te is jól tudod, milyen az országban a mérgezett beszédmód, az értelmes vita miféle paródiájává silányult. Ez történik, mikor a helyi szerkesztőség bezár, és az országban senki sem figyel a közösségekre: szem elől tévesztik őket.
-
Amikor egy jelentős tudós meghal, számokba rendezik munkásságát: hány könyvet írt, mennyi ilyen, olyan, amolyan cikket publikált, hányan szereztek tudományos fokozatot az irányításával, mekkora az idézettsége. Pedig sokszor fontosabb a személy kisugárzása: hogyan tudta kollégáit meggyőzni, hogy amivel ő foglalkozik, fontos, s tegyék ezt a többiek is; hogyan szemlélte a világot; milyen távoli dolgok kapcsolatára világított rá; hogyan tehetjük hasznossá a szakmát a társadalom számára, s hogyan kötött össze embereket, akik nem is ismerték egymást.
-
Tetszel, megadom magam. De figyelmeztetlek, hogy ez a vonzás, ez a szerelem, pontosan huszonnégy óráig tart majd. Az első álomra következő ébredés elûzi arcod emlékeim közül, mint a napfény a hajnali ködöt. Édes arc, ködből vagy. Amíg beszélek rólad, már homályosabban látlak. Mikor pontot teszek e mondat végére, szomorúan (...) észlelem, hogy már nem is látlak. Márai Sándor
-
Ahogy a víz ellentéte a tûznek vagy a szent a profánnak, úgy és olyannyira ellentéte a játék a mindennapi világnak és a mögötte rejtőző idegen világnak. Minden játék azzal kezdődik, hogy elhatárolja magát az adott világtól. Mágikus kört von önmaga köré. Körülkeríti önmaga terét, a játékteret. Hankiss Elemér