Téma
Kapcsolat vége idézetek
-
A gyermeki lélek, a még nem bûnös ember lelke mindannyiunkban megvan, de ahogy az idő múlik, ahogy előrehaladunk a korban, úgy gyarapítjuk érdemeinket és mulasztásainkat vagy akár a rossz cselekedeteink lajstromát. Az óvodában még nincsenek bûnösök, ott mindenki megérdemli a bizalmat. A gyerekek igazságérzete, együtt érző képessége, ízlése nem rosszabb, mint a felnőtté. Aki egy csecsemő szemébe néz, azt tudja, hogy onnan valami nálunk tökéletesebb néz vissza ránk. Konrád György
-
A magány nem egyenlő a magányossággal. Az egyedüllét nem negatív állapot. Ha erre vágyunk, még nem jelenti, hogy depressziósak, antiszociálisak vagy szomorúak vagyunk, csak azt: elég öntudatosak, és felmértük, hogy egy kis szünetre van szükségünk, hogy elszakadjunk a forgalom zajától, a gyerekzsivajtól, a virtuális világtól és attól a belső hangtól, amely folyton azt hajtogatja, tévedünk, rosszul csináltunk valamit, vagy jobban is mehetne.
-
A legtöbb ember a saját félelme és ostobasága béklyójában él, és nincs annyi esze, hogy higgadt tekintettel pillantson rá az elhibázott életére. A legtöbben csak húzzák tovább az igát, és elégedetlenkednek, de sohasem próbálják megérteni, hogy miért, és hogy miképp javíthatnának a dolgokon, s végül úgy halnak meg, hogy már semmi sincs a szívükben, csak mocsok, meg öreg, vizes vér - gyenge, felhígult vér -, s az emlékeik egy fabatkát sem érnek. Patrick deWitt
-
Tudom én, milyen az, magányosnak lenni, egyedül lenni minden problémával, egyedül lenni az éjszaka közepén, ha felriad az ember, aztán meg nem tud visszaaludni, mondjuk, persze, van az úgy, hogy nem rossz az egyedüllét, nem kell alkalmazkodni, elviselni a másik hóbortjait, de ha őszinték akarunk lenni, illetve, bocsásson meg, szóval, ha őszinte akarok lenni, akkor mégiscsak jobb együtt lenni valakivel. Minden macera ellenére. Légrádi Gergely
-
Hihet-e hát a szív? Szerethet? Ki nem csal meg s nem ámit el? Ki nézi úgy a szót s a tettet, Hogy mértékünkkel mérlegel? Van-e, ki rágalmat ne szórjon, Ki hozzánk dédelgetve szóljon, Ki véd, ha vétkesek vagyunk, Kit soha meg nem unhatunk? Te, délibábok hajszolója, Ködkép után magad ne vesd, Te csak magad, magad szeresd, Regényem tisztelt olvasója! Méltóbb annál nincs senki sem, És kedvesebb sincs, azt hiszem. Alekszandr Szergejevics Puskin