Téma
Kapzsiság idézetek
-
Minél inkább ragaszkodsz önnön lényegiségedhez, annál inkább csapdába kerülsz, mert egyszer csak ki fogják húzni a gyufát, és rájössz, hogy tök mulandó vagy, és ugyanúgy elhasználnak és eldobnak, mint annyi mindenki nagyot már (...). Erre az embernek a tudatát, az egóját, a személyiségét mindig emlékeztetni kell. (...) Ha ezt nem ugrod meg, akkor örök életedben elégedetlen leszel, és valakit mindig okolni fogsz, hogy egyszer csak elhasználtak, megettek, megrágtak, ki is köptek, de már nem akarnak újra megrágni. Amíg egy ízletes rágógumi vagy, addig rágjanak, amíg akarnak.
-
Az a rögeszmém, hogy muszáj mindig valakivel járnom - és emiatt muszáj mindig fantasztikus nőnek lennem, okosnak, érzékinek, kivételesnek. Az erőfeszítés, hogy hódítsak, arra kényszerít, hogy mindig a legjobbat adjam magamból, és ez talán nem is rossz, de a végeredmény mégis mindig csalódás. Paulo Coelho
-
Azok az emberek, akik megszerzik és használják a hatalmat, ritkán rendelkeznek tiszta indítékkal, hacsak nem azért nem, mert élvezik a politika durvaságát és kuszaságát. Ez fondorlatossá és cinikussá torzíthatja őket, olyan hírnévre téve szert, amely legyezgeti a hiúságukat. A tökéletlenség ismeretével szemben inkább a tökéletesség igényét kellene preferálni. Saul Alinsky
-
Hát nem nevetséges ilyen kettéhasított emberként élni? Kifeszítve állandóan a kötelességtudat és az örömvágy közé? Ha némi verőfény éri az arcot, már várjuk rögtön az árnyékot is. A kicsikart jókedv után a menetrendszerûen megérkező bûntudatot. Mért élünk úgy, mint akiket örökös mulasztás terhel? Soha a jelen - csak a múlt vagy a jövő! Soha a maradéktalan perc, mindig a járulékai is: salakja, szemetje. Annyira elszoktunk tán a testünkre szabott, jó örömöktől, hogy ha váratlan ajándék gyanánt kapunk belőle valamit, már gyanúsnak és lekenyerezőnek érezzük az egész világegyetemet? Csoóri Sándor
-
Az ember soha nem tudja cselekvését olyan jól megítélni, sem olyan helyesen végrehajtani, hogy tetteiben egészen szabaddá vagy magabiztossá válhatna, és emiatt értelme valaha is felesleges lenne vagy elszenderülhetne. Mindkét képességével, értelmével és akaratával emelkedjék folyvást fölfelé, és így ragadja meg legjavát a legmagasabb fokon, megfontoltan óvja azt külsőleg és belsőleg minden kárral szemben, s akkor semmiben soha nem mulaszt el semmit, hanem szüntelenül a legnagyobb mértékben gyarapszik. Eckhart mester