Téma
Katonatiszt idézetek
-
Az ember soha nem tudja cselekvését olyan jól megítélni, sem olyan helyesen végrehajtani, hogy tetteiben egészen szabaddá vagy magabiztossá válhatna, és emiatt értelme valaha is felesleges lenne vagy elszenderülhetne. Mindkét képességével, értelmével és akaratával emelkedjék folyvást fölfelé, és így ragadja meg legjavát a legmagasabb fokon, megfontoltan óvja azt külsőleg és belsőleg minden kárral szemben, s akkor semmiben soha nem mulaszt el semmit, hanem szüntelenül a legnagyobb mértékben gyarapszik. Eckhart mester
-
Valami vinnyog... Kint vagy idebenn? Egy gazdátlan kutya? Vagy a szivem? Egy hang nyüszít bennem órák során át, meg-megszakítja együgyû sirámát, majd újrakezdi... Mért zokog vajon e táguló s szûkülő fájdalom? (...) Vadállatot gyötörhet így a honvágy, mely ketrecébe hozza zöld vadonját. Minden árva élőlény így vonít, ha érzi, hogy elvesztett valamit, s legfojtogatóbb akkor lesz magánya, amikor a sosem-voltat kivánja. Kálnoky László
-
Egyikük sem tudta eddig elképzelni, hogy ilyen mélyen el lehet merülni valakibe. Valakibe, akinek a közelsége, tapintása, illata a tökéletesség érzületével lepi és ajándékozza meg kölcsönösen őket. Tudaton és képességen kívüli folyamat ez, és bizonyára istenek irányítják, hiszen ilyen áradó boldogság nem fakadhat embertől. Jean-Pierre Montcassen
-
A legelső csalódás után soha többet nem tudta magát teljesen átadni a másiknak. Félt a szenvedéstől, az elvesztéstől, az elkerülhetetlen szakítástól. Persze ezek a dolgok mindig is hozzátartoztak a szerelem útjához - így hát csak úgy tudta elkerülni őket, ha idejében letért az útról. Ahhoz, hogy ne szenvedjen, az kellett, hogy ne is szeressen. Paulo Coelho